Tag Archive: Csimota


14. nap – Thierry Chapeau: Fenyőlegenda

fenyolegenda_01Thierry Chapeau egy elzászi legendát rajzosított meg, melyben arra a kérdésre kapunk választ, hogy miért pont a fenyő lényegül minden év decemberében karácsonyfává. Egy törött szárnyú kismadár keres menedéket, de a tölgy és a bükk a termését félti tőle, a nyírfa fehér kérgét óvná a piszoktól. A fenyő nyújt számára menedéket. A karácsonyesti viharban az elutasító fák megbűnhődnek: elvesztik lombjukat. A fenyő tűlevelei megmaradnak, és jutalom számára, hogy minden évben részese lehet a karácsony ünnepének. Négy nyelvű papírszínház és könyv formájában is kapható. Papírszínházi előadáson interaktív lehetőség: kérjük meg a gyerekeket, hogy felállva, karjukat felmeleve, hajladozva, lábdobogással keltsenek vihart. A mese a befogadás-elutasítás ellentétre épül, éppen ezért érzékelhető a párhuzam a szentcsalád szálláskeresésével.

Könyv: Thierry Chapeau: Fenyőlegenda

Fordította: Finy Petra

Csimota, 2010.

Papírszínház: Thierry Chapeau: Fenyőlegenda, La Légende du Sapin, Die Legende von der Tanne, The Legend of the Fir Tree

Csimota, 2015.

sundor_es_niru_sundor_nyomaban_01

Néha az a tükör mutatja meg a legjobban a valóságot, ami egy cseppet torzít.

Sündör és Niru világában minden majdnem ugyanolyan, mint a miénkben, mégis, egy icipicit minden más. A két szomszéd frizbizik, de ezt egy bábavargánya kalapjával teszik. Átmásznak egy kerítésen, és a Csillanó Fém Birodalmában találják magukat. Hangokat gyűjtenek, fényre vadásznak, s közben, akármilyen fura birodalomban is élnek, kalandoznak, fedezik fel a valóságot és a benne élő teremtményeket, igazából a szeretet, a barátság, a hűség, a kitartás útját járják. olvasásának folytatása

A szomorú kacagány szomorúan aktuális

FullSizeRender-7Kacagányok és kacabajkák. Két szeretnivaló, színes, vidám népség, egymásnak szomszédai. Mindkettejük nevében ott bujkál a kacagás: e két játékos, remek fantáziaszó a nevetésre való utaláson túl azt is üzeni, hogy kacagányok és kacabajkák között sokkal több a hasonlóság, mint azt a név hordozói a történet elején sejtik. Merthogy a kacagányok és kacabajkák nem szeretik egymást, bármennyire is tarka virágos mindegyikük kobakja. Egyenesen irtóznak egymástól, pontosabban szólva főleg a kacagányok irtóznak a kacabajkáktól. Ennek okát azonban nem a másik tulajdonságaiban, szokásaiban kell keresni, hanem önmaguk megalapozatlan kultúrfölényességében, az úgymond civilizált kulturális tudat pökhendiségében. A történet, melyet Bosnyák Viktória szavai és Rippl Renáta illusztrációi mesélnek el A szomorú kacagány c. könyvben, arról szól, hogy bár a más népekre, kultúrákra vonatkozó sztereotípiák és gyűlöletbeszédek nagyon sokat tudnak ártani, a régi ellenségeskedések megszüntethetők, a másik igaz arca megismerhető. Legyen bármilyen is a világ, ezt a gondolatot, hitet feladva nem lehet gyereket nevelni, vagyis már csak emiatt is ott a helye A szomorú kacagány-nak minden nagyóvodás és kisiskolás életében. olvasásának folytatása

Ellenség

Ez a könyv a háborúról szól. Így, ilyen egyszerűen, lényegre törően, szókimondóan. Gyerekeknek, elsősorban. Ez az első mondata: „Ilyen a háború.” Persze, nem ennyire szépen, fehérre feketén szedve, apró betűvel. Nem. Hatalmas, nagy, hófehér betűkkel fekete alapon, éles, sötét, dermesztő kontraszttal, a könyv első két oldalpárját elnyelve. Előre jelezve, hogy a téma kemény. Hogy a megfogalmazás nem lesz finomkodó. Hogy földbe fog döngölni. Hogy valami olyasmiről fog szólni, ami tabu. Legalábbis az oviban, az iskolában, a mesekönyvekben az. Nem szokványos.

És mégis, mi más lenne az, ami a valóságra oly nyitott és kíváncsi gyermeki érdeklődést megragadná, mint egy könyv a valóságos világról, annak egy nagyon is valóságos szeletéről? olvasásának folytatása

Még mindig tombol a kánikula, de egyre fogynak az iskolakezdésig a napok. A múlt heti ajánlólistánk folytatásaként Csöri és Eszter listái következnek, akik kibővítették a régi listájukat az idei újdonságokkal, sőt gyorsan belekukkantottak néhány még nyomdaszagú, friss újdonságba is.
A linkkel ellátott címekre kattintva ajánlókat, interjúkat találtok.

Jó böngészést, élvezzétek a nyár utolsó heteit!

Nemsokára pedig következik a szokásos Mit olvastunk a nyáron? mutis összefoglaló, ahonnét szintén érdemes lesz szemezgetni. olvasásának folytatása

Milyen könyveket szeretnék A FA alá? – Kata

raptorElsősorban időt. Együtt töltött, emlékezetes, nevetős, egymásra hangolódott időt. És biztos, hogy ennek az időnek egy jelentős részét olvasásra szentelnénk.
Lehetne diavetítés is, ezért kívánok magunknak A FA alá sok-sok diafilmet. Az Óvoda az őserdőbent, mert ez az egyik gyerekkori kedvencem, de sajnos elveszett. Laci és az oroszlánt, mert bár klasszikus, még sosem láttuk dián. És a Raptormesét, mert új, és izgalmasnak hangzik, és dinoszauruszos.

Biztosan töltenénk időt papírszínházzal is. A FA alá csak egyet kérnék, a Violetta és Rigolettót, mert a többit már ismerjük, olvastuk, nem is egyszer. olvasásának folytatása

LEGYÉL TE IS KÖNYVMECÉNÁS!

KépKülönleges kezdeményezést szeretnénk a figyelmetekbe ajánlani. KÖNYVMECÉNÁS lehetsz, ha két hónappal a könyv megjelenése előtt elkötelezed magad 1 db könyv megvásárlására, cserébe belekerül a kötetbe egy általad választott név (lehet a gyereked, rokonod, ismerősöd), akit szívesen ajándékoznál meg egy ilyen különleges könyvvel.

A könyv, amit támogatni lehet, szintén különleges: igényes meseantológia 12 modern és 12 klasszikus mesével, Paulovkin Boglárka illusztrációival.

 

További info: www.konyvmecenas.hu. Legyél te is mecénás!

 

mecenas

Palko_borito
Ajánlót írni Szegedi Katalin illusztrációiról, vagy azokról a könyveiről, melyekben szerzőként is jeleskedik – annak ellenére, hogy személye ismertségénél és munkássága elismertségénél fogva hihetetlenül egyszerűnek tűnhet – egyáltalán nem olyan könnyű feladat. Aki egy cseppet is érdeklődik a magyar gyermekirodalom és gyermekirodalmi illusztráció iránt, az óhatatlanul találkozik Szegedi Katalin munkáival, és nagy eséllyel szereti meg azokat. A rajongótábor népes, magamat is tagnak tartom. Szegedi Katalin munkássága nem véletlenül és méltatandó módon megkerülhetetlen: évtizedes alkotói tevékenysége, markáns, meghatározó stílusa a gyermekkönyv-illusztráció fejlődési irányvonalának a művészi illusztráció irányába való eltolódását erősítette, amiért a mostani és most felnövekvő korosztály is csupa elismeréssel és hálával tartozik neki. Ezért is van nehéz helyzetben e sorok szerzője, amikor tudja, hogy írásában kritikai hangot is meg fog ütni. olvasásának folytatása

kincs„Jelképek erdején át visz az ember útja” (Charles Baudelaire)

Az élet egy fekete-fehér sakktábla. Rajta fekete-fehér bábuk, melyek mi vagyunk. Nemcsak az univerzumban létezik ez a polaritás, hanem az emberekben is. Saját belső és külső világunkban, ahogy az egészben, szintúgy a részben is. A világ minden kincse című mesében ezt a kettősséget emeli filozófiai magasságokba a történet.
„Jelképek erdején át visz az ember útja” – írta hasonlóképpen Baudelaire. Bátky könyvében egy jelképes utazásnak vagyunk szemtanúi. A kislány, Micó, miközben elveszett kincseket keres, az életet járja végig. Megtapasztalja a polaritás drámáját. Tapasztalatokat szerez, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy önmagára leljen, hogy megismerje az élet értelmét, a világ működésének lényegét. olvasásának folytatása

2012 a Grimm testvérek éve volt, kétszáz éve adták ki Hausmärchen címen a mára mindenki által ismert történeteket, közöttük a Pirosbúbocskát, vagy ahogy mindenki ismeri: a Piroska és a farkast.

A tavalyi IBBY fordítói díjat, ha emlékeztek, Győri Hanna kapta meg Hanika könyvének fordításáért, ami szintén ezzel a Grimm-történettel foglalkozik.
A sztorin pedig hatalmasat csavart a nagy nézettségnek örvendő amerikai sorozat, a Once Upon a Time is. Ez egyébként a Fables című képregénysorozat alapján készült,  ami 2002-ben indult, és a mai napig tart.  (Itt olvashattok többet róla)

Sőt, a Grimm-születésnap alkalmából maga Philip Pullman is kiadott egy nem igazán családinak szánt Grimm átdolgozást, de mi is beszéltünk már a témáról itt a Könyvmutatványosok oldalain eleget.

Nálam most azért újra aktuális a téma, mert a fiam is mesehallgató korban ért, azaz itt az ideje felkutatni a különböző Grimm-történetek Csillagok háborújára és Verdákra fixált fiúknak szóló változatait. Nagy kihívás klasszikus mesét úgy tálalni, hogy felülírjuk vele a mozgóképes történeteket. Vagy legalábbis egyenrangúvá tegyék a szereplők  a  filmes mesékből származó például titkos ügynöki példaképeket (Cars, Flynn). Ráadásul nem is egyszeri kihívás, hiszen pl. az óvodában, ahol dolgozom, az 5-6 éves fiúk nagy része hasonló pályaválasztási álmokat dédelget. Viszont kivétel nélkül mindegyik imád mesét hallgatni, főleg ha vicces képek is vannak hozzá. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: