Smart Cards – élménycentrikus nyelvoktatás

Borsi Éva küldött nekünk egy interjút. Hotya Hajnit pedig már ismeritek a műfordítások és a Tanulj Másképp Műhely kapcsán. A cikk apropója nálam például az, hogy a gyerekeim angoltanára konkrétan megvette tőlünk az egyik társasjátékot, annyira tetszett neki. Mi pedig most bepillanthatunk a kulisszák mögé.

B.É.:Kommunikációfejlesztés játékosan bármely életkorban – méghozzá angolul. Hotya Hajnit, a Smart Cards társasjáték-sorozat ötletgazdáját és szerzőjét kérdeztük az örömteli nyelvtanulás titkairól…

Milyen inspirációk vezettek a Smart Cards társasjáték megalkotásához? Honnan jött az ötlet, milyen hiányt éreztél?

Hotya Hajni: Szakmai meggyődésem, hogy a valódi nyelvtudás aktív, és beszélgetés révén tanulunk a leghatékonyabban. A Smart Cards társasjáték saját fejlesztés, amit az egyetem befejezése után nem sokkal, már aktívan dolgozó nyelvtanárként álmodtam meg, kifejezetten a beszédkészség fejlesztésére. Ekkor felnőtteket és egyetemistákat tanítottam az Oxford Nyelviskolában, minisztériumokban, az RTL Klub televíziónál és az ELTE lektorátusán.

Hírdetés

A műfordítás rejtelmei – Hotya Hajnalka

Biztosan mindenki emlékszik még a Liza és Micsodáról írtakra, s arra hogy Nóri és a többiek is mennyire szeretik a Mikor életemben először megszülettem című könyvet. Most pedig a fordítójukat, és még sok remek könyv fordítóját, Hotya Hajnit kérdezem. Nemcsak fordításról…

Hajni, hogy kerültél kapcsolatba a francia és az angol nyelvvel?

Kislányként kezdtem angolul tanulni privát csoportban, egy hideg garázsban, apukám ösztönzésére. Az iskolában az orosz volt kötelező, mindenki Mókus őrs-tag volt, nejlon iskolaköpenyben járt és zsigulit mosott hétvégente. Ebben a zárt miliőben angolul tanulni éppolyan underground dolognak számított, mint Pál Utcai Fiúkat hallgatni. És engem minden vonzott, ami underground…
A francia pedig egyszerűen rámzuhant – egy hónapokig tomboló plátói szerelem formájában. Merő poézis és szenzualitás az egész nyelv, bármit mondunk, szinte magától költészetté válik. Az első franciatanáromat anyukám fedezte fel nekem. Marie-Anne néni kilencven éves volt, amikor elkezdtem hozzá járni. Igazi pedagógus szerény panellakásban, egykori grófkisasszony talpig rúzsban-parfümben, comme il faut. Maga volt a csoda: a humánuma, a humora, a műveltsége… Barátságunk 14 éven át tartott. Én szakadt farmerben, ő kiskosztümben: végig elkísért és én is végig elkísértem őt.
Közben már folytak a budai gimnáziumi franciaórák, ahonnan egyenes út vezetett a Debreceni Tudományegyetem francia szakáig. Tobzódtam a francia irodalomban és nyelvészetben, éjszakákat vitatkoztunk át Balzacról, Proustról, Gide-ről, Julien Gracqról… Szellemi paradicsom, nagy formátumú tanárokkal.