Tag Archive: Kiss ottó


KépHa egyetlen könyvet kellene említenem, amely a lassú életmódról szól és megformáltságában a lassú olvasás mintapéldája, akkor ez lenne az.  Egyrészt bármilyen rövid is a mese, érinti a gyerekkor, az öregkor, a szerelem és a halál témáját is, másrészt azt sugallja, hogy mindenre van idő a lassú életmóddal. Ármin bácsi meghalt ugyan, de ez a könyv nem a haláláról szól, hanem az életéről.  Az életének a lassúságáról. A szürke szakállas Ármin bácsi minden este kiült a padra, „eszegetett, pipázgatott és néha felnézett az égre.” Mivel pedig Ármin bácsinak van ideje a padon üldögélni, arra is van ideje, hogy minőségi időt töltsön Atival, úgy, ahogyan valamikor vele töltöttek minőségi időt a nagyszülők. olvasásának folytatása

Reklámok

Kiss Ottó: Régi kincsek

Szeretek verset olvasni.

Szeretem, ha a versek “folyamatosan viszik-hozzák a nyelvet” (1) (nekem), ha felvillantják előttem, hogy a nyelvben mi minden benne van, és hogy a minden is képes kényelmesen beleférni.

Ezen itt és most valami olyasmit (is) értek, amit Jakobson a költészet grammatikájáról gondolkodva (2) nálam sokkal okosabban fejtett ki, vagyis hogy a költészet láttatja, érezhetővé és megfigyelhetővé teszi azt, ami a mindennapi nyelvhasználatban, és a nyelvben, pontosabban a történeti nyelvek mindegyikében eleve benne van. A költészetben, bár szerintem gyakran a prózában is, életre kelnek és előtérbe kerülnek olyan nyelvi formák és kifejezések, melyek a nyelv sajátjai, a vers viszont hangsúlyozza, mintha színpadra állítaná őket. olvasásának folytatása

Bevezető: Ez az bemutatás kicsit más lesz, mint eddig. Nemcsak azért, mert a köd és a nátha miatt elcsúszott pár nappal. Nemcsak azért, mert Lovász Andrea, érthető módon, most nem ír.

Hanem azért is, mert mostantól ti is tudjátok, hogy az első közös nevező és közös téma a barátságaink életében Kiss Ottó.  Katát Ottó blogjáról ismerem. Nórit nemcsak onnan, de onnan is.

KISS OTTÓ

Hamar Nóri:

Hogy kicsoda Kiss Ottó? Hogy ismeritek? Ó, igazán mindenki ismeri, mert hiszen hol ilyen, hol olyan. Bámulatosan tudja változtatni az alakját, akarom mondani szövegei alakját, szavakba transzformált hangvételét, szövegváltozásainak valamelyikével pedig már biztosan találkoztatok. olvasásának folytatása

Kiss Ottó: Régi kincsek – interjú

Nagyon megörültem, amikor meghallottam, hogy a Móra Kiadó új kötettel készül Kiss Ottótól. Olyannyira, hogy rögvest írtam is neki, és ahogy már utaltam rá, most maga Kiss Ottó mondja el, mi is kerül a gyerekirodalom karácsonyfája alá tőle.  

Mozgalmas volt a tavasz, egy nagyregény (A másik ország), két lapozó, és egy antológia (Nini néni). Kipihented magad a nyáron? Annának tetszik az Album és Barni?

– A lapozókba még nem nőtt bele, mindössze tíz hónapos, ezért aztán egyelőre csak a képeket nézegeti, de azokat nagyon. Így persze az idei nyár sem a pihenésről szólt, azt egy későbbi időpontra halasztottuk… olvasásának folytatása

Lapozóban vers, versben lapozó

Kiss Ottót jó (fel)olvasni, Takács Marit jó néz(eget)ni. Inkább nem kezdek aggodalmaskodni, hogy ezt valaki félreérti, bár tény, hogy amint leírtam a második rövid tagmondatot, eszembe villant hirtelen a (most nem kívánt) félreolvasás lehetősége (is). Csakhogy ha most rágódani kezdenék azon, kultúránkba kódolt interpretációs lehetőségeken, melyek e két név kapcsán a fentihez hasonló mondatszerkezetekben megeleveníthetők, akkor egy másik szöveg íratná itt magát velem.

Maradjunk Kiss Ottó verseinél és Takács Mari illusztrációinál. Két színes, keménylapos képeskönyv jelent meg az idén a Móra kiadó gondozásában, ahol a fent említett két jót egyszerre lehet élvezni. A Barni világot lát és az Állatos album c. lapozók egy-egy Kiss Ottó verset tárnak elénk úgy, ahogy azok Takács Mari képzeletében és ecsetvonásai nyomán megjelentek. olvasásának folytatása

%d blogger ezt kedveli: