Böszörményi Gyula első Ambrózy-regénye 2015-ben jelent meg, idén karácsonyra érkezett a harmadik rész.
A történet kiindulópontja rendkívül egyszerű: a Millenniumi ünnepségek idején a fővárosban rokonaitól elrabolják Hangay Emmát. Évekkel később titokzatos levél érkezik tőle. Emília, Emma addigra serdülőkorba ért húga a fővárosba utazik, hogy a nővére nyomára bukkanhasson. A jószerencse Ambrózy báró útjába sodorja az éles eszű, tűzről pattant lányt. Emília természetesen bakfishoz méltóan mindenbe beleüti az orrát, felbosszantva ezzel a hobbi-detektív bárót. Legfőképpen azért, mert a lánynak legtöbbször igaza van.
A könyv nagyjából a klasszikus detektívregények születésének idején játszódik, abban a korszakban, amikor az ipari forradalmat követő urbanizáció egész Európában általánossá vált, és a városiasodás következményeként új bűnelkövetési módszerek, új bűnözőtípusok jelentek meg. A bűnözők találékonysága mindig is a bűnüldöző szervezeteké előtt járt, a képzés hiánya miatt az esetek nagy százaléka maradt felderítetlen. Böszörményi regényéből is pontosan kiderül, a nyomozók korruptsága és dezinformációik is erőteljesen befolyásolták a bűnüldözést. Ahogyan az a regénybeli Tabánra is igaz, minden városban akadtak ún. bűnöző negyedek, ahová a nyomozati szerveknek nem volt tanácsos belépni, legalábbis a remény felhagyása nélkül semmiképpen. olvasásának folytatása