Talán nincs abban semmi meglepő, hogy a kisfiúk általában vonatbolondok. És nem csak a kisfiúk. Jól emlékszem, mekkora élmény volt mikor gyerekkoromban édesapám beültetett a Somos-tetőn működő kisvasút mozdonyvezetője mellé. Azóta sok idő eltelt, és fiaimon szemlélem ezt a generációról generációra öröklött vonatmániát. Nagyobbik fiammal 3 évesen éppen a világszerte tomboló Thomas-láz kellős közepében találtuk magunkat: volt ott Thomas-könyv, Thomas-puzzle, Thomas-játék stb. Aztán ez a vonatláz ragályos lévén átterjedt kisebbik fiamra is, sokkal nagyobb intenzitással és átéléssel. A legnagyobb élmény számukra mindig az volt, mikor apjukkal félévente egyszer ellátogattak a vonatállomásra, és órákig figyelték az érkező vagy induló vonatokat. olvasásának folytatása