Az emlékfoltozók kis lélekmorzsatörténetek, hétköznapi csodák. Elfelejtett puha, meleg öleléseket, ringatásokat hoz vissza a múltból, repkedő énekhangokat a kisgyerekkorból, gyermeki játékosságot (a tündérrigólányok két székre állva horgászbottal csiklintják a Holdat, s az a kacarászástól teliholddá nő), örömteli szaladgálást (zunnyogva szaladtak a cserebogarak után). A tündérrigólányok virágszirmokat kóstolgatnak, ha énekelni vágynak, szájharmonikázva emelkednek a torkukban forgó félés fölé, egymás arcához simulva söprik ki szempilláikkal egymás szeméből a szomorút. Égbe emelő vágyakozások születnek a lányok szívében. Angyali vágyak, törődés, szeretet teszi őket könnyűvé, és tudják, hogy csak egymást emelhetik égbe:
„– Leszek én a szárnyad! – és emelkedtek, angyallá váltan, gomolygó novemberi ködként, mint ágtól ágig érkező, fényes vágyakozás.” Történeteik megmutatják „mekkora az ég lefele”. Tőlünk függ, mennyit engedünk be.
Rofusz Kinga rajzaival
Magvető, Budapest, 2012.