Íme egy könyv, amelynek a fülszövege is a gyerekekhez szól: a szerző ugyanabban a stílusban, formában nemcsak a történet egyik epizódját villantja fel (ikertortasütés), hanem utal a könyv markáns gasztronómiai vonalára:
„Nincs étvágyad? Lapozz bele-/ Vigyázz, nehogy megéhezz!”
Tetszenek nekem azok a gyerekkönyvek, amelyekben az író kiszól az olvasónak.
„És most lapozz! Valaki jön.” Lapoztunk.
„Püspökkenyér bácsi – látod?/
Kiolvastad? Gratulálok!” (piros betűkkel szedve a második sor).
Öt név szerepel a könyvben – Püspökkenyér bácsi, Cila, Laci, Anna, Lili –, mind az öt arról tanúskodik, hogy a nyelv nemcsak hordozza, hanem szolgálja a történetet, no meg arról, hogy Szabó T. Anna „tudja is, de inkább érzi a nyelvet” (Makkai Kinga: Szabó T. Anna gyermekversei közelebb engednek a titokhoz). olvasásának folytatása