Képtalálat a következőre: „hurra szentendre”

A Hurrá, Szentendre ékes színfolt a gyerekeknek szóló játékos városfelfedező kézikönyvek között. Felejthetetlen múltbeli kalandokra invitálja az olvasókat és velük együtt a F.Ü.G.E. Időutazási Iroda munkatársai által szervezett utazásra benevezőket, akik így Szentendre számos titkos helyét és legendáját ismerhetik meg.

Más városi kalauzoktól eltérően elsősorban nem a ma látható épületek és az utcák bejárásán, aprólékos feltérképezésén keresztül mutatja be a várost, hanem a régi idők megidézése révén, amikor megjelennek a város korábban élt lakóinak alakjai, miközben az akkori utcák és épületek képe is körvonalazódik. Velük szembesül és találkozik a kötet két főszereplője: a F.Ü.G.E. Időutazási Iroda Szentendre alapítója és idegenvezetője a lassan tizenegy éves Füge, azaz Fülöp Gerzson és az utazási iroda első ügyfele az első osztályos Rozi, aki nyári vakációját tölti Fügééknél Szentendrén. A különböző történelmi korokba tett időutazásaik során bontakozik ki az olvasó előtt (is), hogy a városban melyik évszázadban éppen melyik népcsoportok éltek és mik voltak a szokásaik. A kötet ilyen értelemben a ma bejárható Szentendre fontosabb épületeit úgy mutatja be, hogy folyamatában láthatjuk, ahogy a különböző történelmi korok lenyomatai egymásba simulnak és egymásra rakódnak rétegekként. Így lehetünk tanúi magának a város formálódásának a római kortól kezdve a középkoron át napjainkig. Remekül követhetőek rajtuk keresztül Szentendre történelmi korszakainak változásai, és ezzel párhuzamosan azt is láthatjuk, hogy az itt élt/élő népek hagyományai és történései milyen erősen fonódtak össze a város utcáinak és épületeinek alakulásával.

Kétségtelen, hogy egy város bejárását, felfedezését a legkülönfélébb apró részletek észrevétele teszi igazán személyessé és egyben izgalmassá. Általuk válik egy-egy helyszín valóban a részünkké és a sajátunkká. May Szilvia Hurrá, Szentendre című városfelfedező kézikönyve ezeknek az apró részleteknek a felismerésére tanítja a gyerekeket, s egyúttal igyekszik rávezetni őket arra, hogy nem csak meglássák, hanem próbálják meg azokat értelmezni is. Jó példa erre a 28-29. oldalon található Házvadászat cím alatt található – a város különböző pontjairól kiragadott épületrészletek gyűjteményén alapuló – feladatsor, ami egyrészt a térbeli tájékozódás fejlesztését célozza, másrészt pedig felhívja a figyelmünket arra, hogy e képek, szobrok, kapuk, ajtófélfák, jelek és töredékek régi történetek, események lenyomatai is egyben.

E városi útikalauz készítői tisztában vannak azzal, minél több érzékszervünk bevonódik egy város megtapasztalásába, annál személyesebb lesz az élményünk. Ennek jegyében nagy hangsúlyt kapnak a főszereplők által a szentendrei időutazásuk során megismert olyan különleges készítmények ízének és illatának a leírásai is, mint például a serbet (jégkása), gibanica (tradicionális szerb túrós rétes) vagy éppen a szentendrei vörös aszú titkának a leleplezése. Ezek nagyrészének receptjét is megtaláljuk a könyvben. Mellettük pedig több játékleírás is szerepel Füge és Rozi élménybeszámolóiban, a római korból megismerhetjük a diótoronyjátékot, illetve a Skanzen-látogatás elmesélésekor számos fiúknak és lányoknak való népi játékot mutatnak be.

A kötet nyolc fejezete tematikusan és időrendben mutatja be a város egy-egy szegletét, arcát vagy épp történését. Mindenik fejezetben kiegészülnek a személyes beszámolók a Tudtad, hogy… kérdés alá tömörülő tárgyilagos tudnivalókkal és érdekességek felsorolásával, illetve helyenként kiegészülnek egy-egy térképpel. Így körvonalazódik, hogy a várost nemcsak a történelmi események, különféle népek szokásai vagy éppen a rettegett természeti katasztrófák (tűzvész, járvány, árvíz) alakították, hanem a közösségből kimagasló személyek is. Beszámolóik szerint Füge és Rozi az időutazásuk során az ókortól egészen a 20. századig számos híres emberrel megismerkednek. Közülük Dumtsa Jenő tűnik ki, aki Szentendre első polgármestereként, a gyerekekkel való találkozásakor körbevezeti őket a városon.

Elsősorban azoknak a gyerekeknek (és szüleiknek) ajánlom May Szilvia kötetét, akik szeretnek kalandozni, újból és újból felfedezni, akik ismerik Szentendrét, vagy majd ezután fogják bejárni az óváros szűk sikátorait, a Bükkös patak vagy a Duna partját és a turisták által már nem ismert zegzugokat. A Hurrá, Szentendre igényes szövegbeli és képi világával, illetve remek feladatokkal csábítja a város felfedezésére a legkisebb olvasókat és a felnőtteket egyaránt. Kár, hogy e kötet segítségével végzett városi barangolásunkat olykor megakasztja, hogy a fejezetekben szereplő Keresd meg a térképen! feladataiban szereplő megkeresendő helyszínek közül számos hiányzik a város nevezetesebb helyszíneit ábrázoló térképen, ahol a feladat szerint fel kellene legyenek tüntetve. De ha e hiányosság által okozott bosszankodásainkon túllépünk, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kötet felejthetetlen útitársnak és remek idegenvezetőnek bizonyul.

 

May Szilvia: Hurrá, Szentendre! Szentendre és Térsége TDM Nonprofit Kft., 2016.

 

Reklámok