Vannak könyvek, amelyek megértéséhez el kell hagynunk a megszokott gondolkodási, értelmezési útjainkat, azokat, amiken reflexszerűen elindulunk. Amikor Varga Katalin Kislányom, édesem című könyvét elolvastam újabb utat leltem a most bemutatni kívánt másik könyv megértéséhez.
Látszólag semmi kapcsolat nincs a két kötet között, talán csak az elbeszélői nézőpont, és a központi érzelem azonos: az apahiány. Apa nincs, apa elment, de ha megjön, akkor minden rendben lesz. Csakhogy apa nem jön többé haza. olvasásának folytatása