Akik megpróbálták megmenteni a Földet

Egyre többen ismerik fel, hogy korunk egyik legnagyobb kihívása és feladata természeti kincseink megóvása. Nem kérdés, hogy az élhető és az egészséges környezet megőrzése gyermekeink jövőjének nélkülözhetetlen alapfeltétele. Ennek ellenére sokan nem kívánnak vele foglalkozni. Vannak, akik elviccelik vagy elbagatellizálják, mások eltakarják a szemüket, hogy ne lássák a feladatokat, kérdéseket, a tornyosuló szemétkupacokat, mert kényelmetlen, kínos és különben is ijesztő, és vannak, akik igyekeznek szembenézni a teendőkkel, szemetet gyűjtenek, igyekeznek minimalizálni a saját hulladéktermelésüket, óvják az állatokat, gyalog, biciklivel és/vagy tömegközlekedéssel járnak, helyi termelőktől vásárolnak és így tovább. Kétségtelen, hogy meg kell tanulnunk, hogyan élhetünk környezetünk szempontjából is kíméletesebben. Ebben a tanulási folyamatban segítségünkre lehetnek a több nagyobb kiadónál is megjelent a felnőtteket és a gyerekeket is megszólító ismeretterjesztő vagy szépirodalmi kiadványok, amelyek a környezetünk megóvásának valamely aspektusát helyezik a középpontba.

Magyarországon szembeötlő, hogy a vásárlók jó része nagy előszeretettel és magától értetődően gyűjti a műanyag zacskókat, vagy ha bármilyen vízpart mellett, ahol vízi madarak is felbukkannak, szinte mindig akadnak szülők, nagyszülők, akik kenyérvégekkel, kifli maradékokkal etetik a gyerekeikkel, unokáikkal a kacsákat és hattyúkat. Előfordul, hogy oviscsoportokat és általános iskolás osztályokat kirándultatnak el intézményesen kacsát etetni. Fel sem merül, hogy ez mennyire ártalmas a madaraknak, a miértre már kaptam azt a választ is, hogy ezeknek a madaraknak úgy is mindegy. De ha körülnézünk, elgondolkodtató, nálunk miért jár ennyire gyerekcipőben a környezetünk védelme, miért írják felül legtöbbször a gazdasági érdekek a természetvédelmi szempontokat.

A Pagony Kiadó repertoárjában számos olyan ismeretterjesztő, illetve szépirodalmi alkotást találunk, amelyek ráirányítják a gyerekek és a felnőttek figyelmét a problémákra, feladatokra, megoldásokra, amelyek segíthetnek abban, hogy felelősségteljesen óvjuk a környezetünket, és próbáljunk együtt élni a természet többi élőlényével. Közülük ezúttal két általános iskolásoknak és egy óvodásoknak szóló könyvet választottam ki, amelyeket összeköt a természethez és a környezethez való viszonyulásmódjuk.

Kiss Noémi A bálna és a srác című meseregénye a klasszikus népmesékben tapasztalható főhős/ember és a természet szoros kapcsolatát, és sok szálon összefűződő egységét eleveníti fel. Valójában ez az összetart(oz)ás a kulcsa a megpróbáltatások legyőzésének és egyáltalán a túlélésnek. A két főszereplő gyerek, az apró termetű Cérnasrác, és a pufóknak csúfolt Lida sorsának összekapcsolódásán és történetén keresztül követhetjük végig a természet erőivel, illetve szereplőivel való találkozásukat, és a barátságuk kialakulását. Cérna és Lida nem a világot szeretnék megmenteni, hanem helyet találni benne a maguk számára is.

A jóság, a másokkal törődés mindig megtérül. Ez az ősi hit itatja át a regényt, hiszen a csapdába került fóka, a töröttszárnyú kormorán és a világ legszelídebb bálnájával való találkozás nemcsak feledhetetlen élmény a gyerekek számára, hanem egyben a megbízható szövetségesekre találás pillanata is. E találkozások a másik elfogadására és tiszteletére tanítják az olvasókat, akiket pont másságuk miatt vetett ki a saját emberi közösségük. A természet különféle teremtményeinek megismerésére és elfogadására való nyitottságuk, s azok tisztelete nemcsak képessé teszi őket arra, hogy megértsék, sőt, beszélni is tudják az állatok nyelvét, hanem az állat-segítőiknek köszönhetően menekülhetnek meg maguk is.

A bálna és a srác képi világát Molnár Jacqueline montázstechnikával készült varázslatos vízi világokat és messzi tájakat idéző illusztrációi adják, amelyek a távolságot és közelséget oly rendkívül érzékletesen jelenítik meg a kék már-már megszámlálhatatlan árnyalatának megragadásán keresztül.

Agócs Írisz Tekla madarai című ismeretterjesztő meséje a Mici megmenti a világot sorozat második részeként követi a 2021-ben napvilágot látott Márkó bácsi kertjét, amely bemutatta, hogy az asztalra kerülő gyümölcsöknek és zöldségeknek nem föltétlenül kell több ezer kilométert utazniuk, hiszen a közelünkben is megteremnek, ahogy például Márkó bácsi kertjében is, ahol nincs is szükség vegyszerekre a kártevők ellen, hiszen a különféle, jól összeválogatott zöldségek egymást támogathatják a fejlődésben. A Tekla madarai, akárcsak a Márkó bácsi kertje arra irányítja rá a legkisebbek figyelmét, hogy milyen fontos megfigyelni és megismerni, hogyan működnek a dolgok, hol és hogyan élnek az állatok, milyen sokfélék, és hogy mennyire összefügg minden mindennel, hiszen, ahogy Mici is megtudja a nagypapájától: „úgy lehetek a természetnek a barátja, ha minél jobban megismerem”. (5.)

Az óvodások számára is közérthetően vet fel fontos kérdéseket a kötet, miközben beavatja a városi környezetben élő gyermekeket a madarak különleges világába. Megmutatja, milyen sok fajta madár él a környezetünkben, hogyan élnek, mire van valójában szükségük, hogyan biztosíthatjuk a természetes élőhelyüket. Egy felnőttektől véletlenül hallott mondattöredéknek az értelmezésével indít a könyv, ami a határtalan környezetszennyezés következményével és világunk pusztulásának lehetőségével szembesít. Mici viszonyulása jól illusztrálja az ilyen helyzetek jelentőségét, hiszen óhatatlanul szorongást kelthetnek a gyerekekben a félinformációk is. A főszereplő kislány azonban egyből megoldásokat keres, összefogva a barátaival szeretne megtenni mindent, amit csak lehet a világ megmentéséért. Megszólítja és beavatja az óvodásokat abba, hogy mi mindent tehetnek madarakért, a környezetükért és magáért a természet sokféleségének megőrzéséért, mert a körülöttünk, mellettünk élő állatok nem dekorációs kellékek.

Agócs Írisz könyvének gyerekszereplői példát mutatnak arra, hogy az alapos tájékozódás és nyitottság révén összefogással gyarapíthatóak a madárélőhelyek, amit majd sokan „leutánoznak”. Így nemcsak sok-sok különleges madarunk lehet, hanem a Föld is élhetőbb, vidámabb és szebb lesz.

Kerékgyártó István Emma, aki Leó Kabrióval megmentette a Földet című meseregénye folytatja a szerző két évvel korábban megjelent Márk, aki hatévesen megmentette a világot című meséjét. Ezúttal Márk kishúga, Emma kerül a középpontba, aki véletlenül szembesül azzal, hogy legkedvesebb állatai, a koalák milyen nagy bajba kerültek Ausztráliában a globális felmelegedés okozta erdőtüzek következtében. Kerékgyártó István regénye igazi mai mese, korunk égető környezeti problémáira hívja fel a figyelmet, miközben lehetőséget teremt a gyerek főszereplő számára, hogy megkeresse a megoldást a Föld élővilágának a megmentésére. Emma, bátor, jószívű, és éles eszű, életkorát meghazudtoló érettséggel és higgadtsággal dolgozza ki, és viszi véghez a tervét. Felismeri, hogy nemcsak a koalák vannak bajban, hanem valójában a Föld egész élővilága, megmentésükért pedig csak úgy harcolhat, ha egyrészt elnyeri a közvetlen környezetének a támogatását, másrészt olyan ismert támogatókat szerez, akiknek kiterjedt lehetőségeik vannak akár távolabbi országokban is. Olyan ismert természetvédők alakjai jelennek meg e kalandos, fordulatokkal és izgalmakkal teli történetben, mint Leonardo di Caprio vagy David Attenborough. Emma meséje arra is rámutat, hogy összefogással, kitartással, szeretettel akár egy kisgyerek is mennyi mindent tehet a környezetéért, mert megváltoztathatóak a különféle kényelemből, megszokásból és gazdasági érdekekből rögzült szokásaink is. Ugyan eléggé illuzórikusnak tűnik, de miért ne kérhetnének a gyerekek születésnapjukra például játékok helyet egy saját ültetett fát ajándékként?

Emma és Leó Kabrió meséje kétségtelenül motiváló történet, ugyanakkor ráirányíthatja a figyelmünket azokra a gyerekekre és fiatalokra, akik a világ különböző tájain fáradtságot nem kímélve tesznek természeti értékeink megmentéséért. Gondolhatunk itt például Boyan Slatra, az Ocean Cleanup feltalálójára, Felix Finkbeinerre, a Plant-for-the-Planet több milliárd fát elültető világszintű gyermekmozgalmának alapítójára, Himangi Halderre, aki Indiában már gyerekként sokat tett a közlekedés okozta levegőszennyezés csökkentéséért, Hunter Mitchellre, aki a veszélyeztetett állatfajok megmentéséért küzd vagy Greta Thunbergre, a klímaváltozás elleni harc egyik legeltökéltebb alakjára.

Kiss Noémi: A bálna és a srác. Pagony, Budapest, 2021

Agócs Írisz: Tekla madarai. Pagony, Budapest, 2022.

Kerékgyártó István: Emma, aki Leó Kabrióval megmentette a Földet. Pagony, Budapest, 2022.

Hírdetés

a varázsló kertjében lépkedni

Egyik meghatározó képzőművészeti kiállításhoz kapcsolódó élményem a Gyönyörök kertjéhez kötődik: a kiállítást látogató tömeg mögül fokozatosan bukkant elő a kép. Abszurd módon azonban elsősorban nem Bosch groteszk alakjai és a túlvilági látomások meghökkentő, borzongató jelenetei voltak katartikusak, hanem egy, a festmény előtt közvetlen közel látható család látványa. Egy anya és a három, négy és nyolc év közötti kisgyerekének a jelenete, akik lecövekeltek a kép előtt. Nem törődtek a látogatók gomolygó sokaságával, hanem elmélyülten és kitartóan szemlélték együtt a festményt. A gyerekek sorra fedeztek fel egy-egy részletet, amit érdekesnek találtak, felismerni véltek több madarat, pillangót, halat, nyulat, medvét, egy buborékban egy sünszerű tüskés állatot, virágokat és különböző bogyós gyümölcsöket. S bár vitathatatlan, elsősorban nem az ő korosztályuknak szól e kép, ennek ellenére izgalmasnak találták a szokatlan lényeket, akárcsak az összefüggéseket és a lehetséges kapcsolódási pontok felfedezését az általuk ismert, megtapasztalt világ és a festményen látható között. Beszélgetésükben nem az elborzadás vagy a szorongás eltávolító érzései voltak a hangsúlyosak, hanem a felfedezés öröme. A gyerekek egyszerre több élőlényre is ráismertek, miközben barátkoztak a különféle furcsaságokkal és új alakzatokkal.

A festmények, mint egy-egy tér- és időkapu nyitnak uta(ka)t a múltba, ahogy felelevenítik a több évtizeddel vagy évszázaddal korábbi pillanatokat, máskor távolabbi vagy akár egzotikus világokba, vagy épp a lehetséges jövőbeli időkbe és helyszínekre kalauzolják el a nézőket.

Fontos, hogy a gyerekek is megtapasztalhassák a múzeumok és a képtárak világát, hiszen ha megnézünk egy kiállítást, ha elidőzünk a különféle festmények részleteinek megfigyelésével, nemcsak több, vagy más perspektívával ismerkedhetünk meg, hanem új összefüggéseit is felfedezhetjük a bennünket körülvevő világnak. E kivételes pillanatok különlegességét fokozza, ha e festmények olykor ki is léphetnek a múzeum falai közül, ha például az utcán, egy falfestményen, vagy plakáton köszönnek vissza, vagy esetleg eljutnak az otthonainkba, hogy megszólaljanak és elmesélhessék a történetei(n)ket. A Pagony kiadónál megjelent, hat-tízéves gyerekek számára készült Képtelen képrablás. Mesék a múzeumból című kép- és mesegyűjtemény éppen ezt teszi: eljuttatja a festményeket a gyerekekhez és családjaikhoz. Az antológia tizennégy festményt mutat meg a Magyar Nemzeti Galéria és Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből, amelyek mindegyikéhez tizennégy kortárs szerző egy-egy írása kapcsolódik A kötetet Rubik Anna kiváló, sok-sok humorral és játékossággal fűszerezett rajzai még színesebbé teszik, és nyomatékosítják a festmények és az általuk ihletett szövegek közti átjárást.

A mesegyűjtemény a tizennyolcadik – huszadik század híres festőinek olyan műalkotásaira tereli a figyelmünket, amelyek talán kevésbé közismertek. Így tűnik elő például Ferenczy Károly, Aba-Novák Vilmos, Gadányi Jenő, Munkácsi Mihály, Szinyei Merse Pál, Gulácsy Lajos vagy Csontváry Koszta Tivadar egy-egy festménye. A kötetben olvasható tizennégy mese a tizennégy képhez készült kortárs szerzők tollából. A szövegek sokfélesége többek között rámutat különbözőképpen lehet viszonyulni a képekhez való és lehetséges viszonyulás lehetséges soksínűségére, és arra is, hogy valamennyinek egyformán van létjogosultsága. Van közöttük olyan, amelyik a festmény keletkezéstörténetét képzeli el, van, amelyik a festő alakját jeleníti meg, van, amelyik a kép szereplőit szólaltatja meg, egy másik az ott látható tárgyakat kelti életre, míg egy további mese a képek nézőinek gondolatait és érzelmeit leplezi le, vagy a festményeknek a múzeumban töltött mindennapjaiba, sőt éjszakai kalandjába avatja be az olvasókat. Egyrészük a festmények szereplőinek és miliőjének teremti meg egy lehetséges történetét, mások pedig a képből kiindulva további történeteket alkotnak.

A Képtelen képrablás meséi tehát nagyon sokfélék, a festmények megfigyelésének és értelmezésének igen széles spektrumát fedik le. Összeköti őket a szövegek és a képek közötti párbeszéd, és azon örömteli játék, ami részben elmélyíti, másrészt végtelenné tágítja a festmények értelmezési lehetőségeit. Tulajdonképpen ez az önfeledt játék tartja lendületben a képekhez kapcsolódó mesék sodrát, melyen keresztül a kötet az általános iskolás gyerekek számára is izgalmas módon képes rámutatni az irodalom és képzőművészet egyik legfontosabb sajátosságára. Mi lehet fontosabb a színekkel, a formákkal és a szavakkal való felszabadult játéknál? Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kertész Erzsi, Vadadi Adrienn, Berg Judit, Harcos Bálint, Bán Zsófia, Jeli Viktória, Nényei Pál, Molnár T. Eszter, Dániel András, Kolozsi Angéla, Szabó Borbála és Gévai Csilla itt található, fordulatokkal és nem kevés meglepetéssel teli történetei egyben arra is ösztönözik a gyerekolvasókat, hogy bátran alkossák meg ők is a saját meséiket és történeteiket e festmények, vagy bármely festmény vagy képzőművészeti alkotás láttán.

A kötetben található szövegek sokszínűségét mutatják az alábbiakban a Képtelen képrablásból kiemelt történetek. Dániel András Utóidény című meséjében a nézni tudás kérdése kerül előtérbe- Mennyire fontos az, hogy hogyan nézzük a körülöttünk levő dolgokat, történéseket, és egyáltalán mitől válik rosszá, megfelelővé vagy jóvá a nézésünk? Szinyei Merse Pál Léghajó című festményéhez társul Kolozsi Angéla Modellek című meséje, amelyben a tárgyak perspektívájából láthatjuk a többi tárgyat és világunk szereplőit, miközben szembesülhetünk az ő gondolataikkal és érzéseikkel. Rubik Anna rajzai ez esetben is remekül összekötik és nyomatékosítják a párbeszédet a kép és a szöveg között, például Szinyei Merse Pál festményének állványra helyezésével, amivel mintegy jelzi a festmény, mint műalkotás befejez(het)etlenségét és változtathatóságát. A mesében elénk táruló csendélet jelenete sem a csendet ragadja meg, hanem a már-már káoszt súroló mozgást, a pillanatot, ami előtt még megtalálja minden tárgy a helyét, és rögzítődne a csendéletben. A mozgás és elevenség ellentéte Berg Judit A világ legdrágább kincse című meséjében szintén központi helyet kap. Roppant izgalmas, ahogy e mese olvasása közben szembesülünk a korábbi világok és a jelen találkozásával. Jeli Viktória A varázsló kertje című meséjében a természet, az állatok és az ember összetartozása kap hangsúlyt. Szabó Borbála Szerenád című meséjében pedig a műalkotás és a valóság közötti átjárhatóság dilemmája bontakozik ki a képbe szorult lány motívumán keresztül. Gimesi Dóra kötet címét adó meséje egy különös bűnügyi jelentbe vonja be az olvasót, Kiss Judit Ágnes meséjében a vizualitás mellett a megszólaltatott hangszereken keresztül hangsúlyossá válnak az auditív hatások, Kertész Erzsi A legzöldebb álom című meséje egy igazi átváltozás-történet, Vadadi Adrienn meséjében a vágyak és azok valóra válása kerül a középpontba az akváriumba zárt két aranyhal révén. A legkisebbek számára talán a legviccesebb Harcos Bálint A kislovag és a sárkány című meséje lehet, kifinomult humorának és a sok-sok, történetbe épülő csavarnak köszönhetően, méltán nyűgözve le az olvasóközönséget.

Képtelen képrablás. Mesék a múzeumból (szerk. Kovács Eszter) Pagony Kiadó, Budapest, 2022.

Benézel a hűtőbe, és elakad a szavad

(Dániel András: Odabent a FRIGÓBAN avagy Nem lesz itt soha előadás! (kísérleti jégrevü) című könyvéről)

Dániel András egy kevésbé közismert könyve pár hete került a kezembe először. Teljesen véletlenül figyeltem fel rá, mert – bár annak ellenére, hogy egy éve megjelent – kritikai fórumokon, gyerekkönyves ajánlókban nem igazán találkoztam erről a könyvről szóló írással, és még csak hirdetésként sem jött szembe az elmúlt egy évben.  Az érdeklődésemet Dániel András szerzői oldalán közzétett vicces és izgalmas könyvtrailer keltette fel, és nem csalódtam: a könyv képeivel játszó, a karaktereket, helyzeteket, a várható hangulatot könnyeden felvillantó ajánló hibátlanul vetíttette előre mindazt, ami a könyvben hatványozottan visszaköszönt.

 

Most őszintén: ezek után ki ne lenne kíváncsi egy olyan könyvre, amiben van mese, színház, kabaré, verseket író Tábla Csoki, panda, éneklő zsiráf, táncoló csigák?  És mindez egy hűtőszekrénybe helyezve! Nos, én az lettem, és nagyon jól tettem, hogy benyitottam ebbe a frigóba!

22. nap – Kertész Erzsi: Panthera

Van egy hegy, a Panthera. Eddig mindenkinek elkerülte a figyelmét, de most többen is észreveszik. Egy titokzatos idegen mászóklubot szervez, és több helyen is kiplakátozza az iskolában. A képen a Panthera szerepel, és ez mindenkinek felkelti az érdeklődését. Kismukk öt osztálytársával jelentkezik a mászásra. Ám az egyik edzésen váratlan dolog történik: Johann, az edző, aki igazából nem is edző, bezárja a gyerekeket egy hógömbbe. Egyedül Noémit nem, mert ő egy szerencsés pillanatban megy ki vécére. Vajon Kismukkéknak sikerül meghódítaniuk a Pantherát, és teljesíteniük a rájuk bízott feladatot?
Ezt a könyvet azért ajánlom nektek, mert izgalmas, és egyben vicces. És letehetetlen. (Vincze Luca)

Kertész Erzsi: Panthera
Bernát Barbara rajzaival
Pozsonyi Pagony, 2016

 

 

11. nap – Dániel András: Kuflik a hóban

Az ablakokkal, nem az adventi kalendáriumbéli, hanem az üveges, keretbe szabott ablakokkal egy jó ideje már az a gond, hogy ha reggel kinézel rajtuk, nem látni a havat. Velük ellentétben a Kuflikban az a jó, hogy ők nyakig ülnek a hóban. Sőt a szánkójuk is olyan természetességgel csusszan a behavazott dombokon, mint… hmm… talán a fogkefe a fehérre habosított szádban. A Kuflik a hóban akkor is nagyszerű, boldogító olvasmány, ha azelőtt még sosem olvastál a Kuflikról, mert a legújabb részben egy tényleg téli történetben (annak fő-, és kevésbé sem elhanyagolható mellékszálain) ismerkedhetsz velük össze. És persze akkor is ellenállhatatlan, ha már rég beköltözött hozzátok a hét Kufli, mert nekik köszönhetően most megtudhatod, milyenek a teljesen értelmetlen fejtörők, és hogy nem minden behavazott kupac az, aminek látszik. A könyvben van egy tavaszi történet is, azt elteheted mondjuk orgonanyílásra. De úgyse fogod.

 

 

Dániel András, Kuflik a hóban

A szerző rajzaival

Pozsonyi Pagony, 2016

 

3. ablak: Oti megmenti a papáját

Nem könnyű egy kislány élete, ha egyedül neveli az apukáját! Különösen, ha az apuka folyton dührohamot kap, amikor konfliktusba keveredik. De Otit nem olyan fából faragták, aki nem tudja kezelni a kínos helyzeteket. Érti az állatok nyelvét is, és természetes lazasággal ötvözött higgadt bölcsességgel küzd le minden akadályt. Még egy rendőrkutyát is képes rávenni, hogy egérutat adjon nekik a szökésben. Apropó, egér: ketten alaposan kiveszik a részüket a kalandokból, Líviusz és Zsuzsi névre hallgatnak (és ezzel milyen nagy szerencséjük van! De azt persze nem árulom el, hogy miért.)
Mókás rajzok segítik elénk vetíteni a mesevilágba emelt földönfutó életet, ahol Tóninak, a kitűnő szakácsnak papírok nélkül, szeszélyes munkaadóknak kiszolgáltatva kell boldogulnia és állást találnia. Megkapó allegória, hogy barátaik, a madarak mindenféle papírt gyűjtenek nekik a történet során – az újságpapírtól a szerelmes levélig -, hogy ezzel segítsenek rendbehozni a dolgaikat. Sajnos ennyire nem egyszerű az élet…mégis nagy szerepet játszik majd egy ilyen bizonyos elcsent papír Tóniék sorsában. Abban pedig egészen biztosak lehetünk, hogy végül minden jóra fordul, hiszen Oti megmenti a papáját! És persze abban is, hogy miközben hőseinknek szurkolunk, sokat fogunk a könyvvel a kezünkben kuncogni.

 

 

Annie M.G. Schmidt – Fiep Westendorp: Oti megmenti a papáját
Pozsonyi Pagony Kft. 2014
ISBN 978 615 5441 46 2

2. ablak: Szofi és a Mikulás (Pagony)

Képzeljétek, én már megsütöttem egy adag mézeskalácsot, pedig a gyerekek is segítettek! Márpedig az gyakran a sokszorosára emeli a feladatra fordított időt és fáradalmakat. Gondoljatok bele, ha egyetlen éjszaka alatt kellene mindenkinek ajándékot vinni, és ráadásul még egy kisgyerek is közölné, hogy segít! A Mikulással éppen ez történik: összetalálkozik a tűzrőlpattant Szofival, aki ellentmondást nem tűrően magára ölti a krampuszruhát, és átveszi az irányítást… Persze nincs az a kalamajkamennyiség, amitől a Mikulás meghátrálna, továbbá szerencsére még a legnagyobb kis zsivány is elalszik egyszer, így végül minden ajándék célba ér. A helyenként mondókázást idéző, kedves szövegben és az élénk színvilágú, szépséges rajzokban a legkisebbek lelhetik ünnepi kedvüket.

Harcos Bálint

Szofi és a Mikulás

Cristina Quiles rajzaival

Pagony, 2016

Mit olvastunk a nyáron?

Elkezdődött az új tanév, a gyerekek iskolások, óvódások lettek, és mi, szülők is visszataláltunk a hétköznapjainkba a nyári szünet után. Ismét rutinból megy a reggeli kakaó, a zabkeksz az uzsonnásdobozba, „tornacucc rajzcuzz technikacucc bérlet zsepi megvan?”, és persze, ahogy a reggeli rutin, úgy az esti is: takaró, puszi, mese.

És az évi szeptemberi kötelező kérdés a többiekhez: Ti mit olvastatok a nyáron?

Megkérdezzük mindig egymást, hiszen ez a mi közösségünk elsődleges alapja: a gyermek- és ifjúsági könyvek iránti szeretetünk, és megkérdezzük azért is, mert szeretjük egymást, és törődünk egymással. Nem utolsó sorban pedig azért, mert merítkezünk is: nemcsak egymásban és egymásból, hanem merítkezünk egymás olvasmányélményeiből is.

Merítsetek ti is, kedves olvasóink!

Kata

A nyár legnagyobb kihívása nem is a mit olvassunk, hanem a mikor kinek mit olvassunk problematikája volt. A kettő és fél éves gyermek éppen Boribon– és Kipp Kopp – korszakát élte. A nyolcéves Gyűrűk urát és Narniát követelt, amikor épp nem a Rév Fülöp és Nyár Lőrincet. A középső gyereknek (hat és fél éves) pedig az egyik halmaz még túl korai, a másik pedig már lejárt. Így történt, hogy a közös halmazt az ő igényeihez szabtam: amíg Ottfried Preusler Kis boszorkáját és Kis szellemét, majd Uni Lindell Rém Rozi és az éjjeli tanoda, és Will Mabbit Mable Jones és az Ijesztő Kukac című könyvét olvastuk, mindenki jelen volt, noha a legkisebb ilyenkor csak építőkockázott, vagy babázott csendben. Más könyveket pedig, amik csak a nagynak mentek, akkor olvastam, amikor a lányok már aludtak. Ilyen volt Timo Parvela Kepler 62 című könyve (elég egy csillagász neve a címbe, és a gyermek be van szippantva), ami egy elég érdekes, kiskamaszoknak írt disztópia első része, és nem tudom, hogy én, vagy a fiam várja-e jobban a folytatást. Jeney Zoltán lovagregény-trilógiájának harmadik részét már hivatkoztam, és szándékkal nem befejező kötetet írtam, mert családilag bízunk a folytatásban. A nagyszülők jóvoltából a gyerekek megismerkedtek még Dr. Doolittle (Hugh Lofting), és A hétfülű szamár meg a háromfülű nyúl (Paulini Béla) kalandjaival is.

A nagyszülőknek hála én is olvastam, csak a magam örömére. A nyár legnagyobb hatású magyar könyve Elekes Dóra Dettikéről és más IsteNEkről című könyve volt. Ez egy kivételesen sokrétű, szellemes, igényes, sokat mondó, bölcs, szívszorító, vicces és felemelő írás, őszintén remélem, hogy sokan felfedezik maguknak. Felnőtteknek szóló irodalomban is találtam kincseket: F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve maga a szomorúságba oltott emberség (és nagyon megérdemelne egy szépen szer-kesztett, igényes kivitelben nyomtatott változatot világraszóló promócióval). Tony Judt-tól a The Memory Chalet című könyve – amiben sziporkázó elmével egy beteg testbe zárva az élettől búcsúzik – volt az első, amit olvastam, de biztosan nem az utolsó. És végül: egész nyáron velem volt Tóth Gábor Attila Életfogytig szabadláb – alkotmányjogi karcolatok című kötete, amit nem egyszerűen olvastam, hanem hordoztam magammal, és hordozni szeretnék jó sokáig.

Kinga

Én azt hittem a Harry Potter-láz már teljesen kihunyt a 11 éves fiamban, aki a harmadik kötet után kijelentette, hogy abbahagyja a sorozatot. Mégsem így történt. A nyár elején végigkalandozta a szinte 700 oldalas meseregényt, majd egy másik sorozatnak fogott neki, ezúttal egy kortárs magyar írónő tollából. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány sorozatának három kötetével pár nap alatt végzett. Miután pedig észrevette a legújabb Bosnyák-kötetet a kezemben, és meglátta a rajzokat, már nem is volt hajlandó letenni a nagyobb kamaszoknak szóló könyvet. Most a Manó kiadó által nemrég megjelent (A) cukrozott omlettbe kóstolt bele.

Áront, aki 9 éves, még noszogatni kell az olvasásra. Az alkunk: 3 hónap vakáció, 3 könyv. Az első Kertész Erzsi merész nyelvi humorral megírt, poénos ÁllatZoojával (Cerkabella, 2016) könyve volt. A dzsungel után képzeletben Berlinbe utazott (Zágoni Balázs, Barni Berlinben, Koinónia, 2008), végül a Göröngyös Úti Iskola (Kertész Erzsi, Helló, felség, Cerkabella, 2016) II. B osztályba csöppent.

A tanító néni kérése a nyárra tíz, olvasónaplóba is rögzített mese elolvasása volt. Ezeket két új kötetből választotta ki: Boldizsár Ildikó Mesék az élet csodáiról (Magvető, 2015), illetve Bajzáth Marcsi Népmesekincstár sorozatának nemrég megjelent III. kötetéből (Így megyek az iskolába, Kolibri, 2016). Gyönyörű kötet mind a kettő.

Esténként pedig Robert Munsch Örökké szeretlek könyvét olvastam nekik: ez a csodálatos könyv mindent elmond helyettem arról, amit úgy hívunk hála és szeretet.

Rét Viki

Ezen a nyáron mi röhögtünk.

Valahogy folyton vicceseket olvastunk, és az egyik legviccesebb és legcukibb az Apa, irány a tenger! volt. Nem tudjuk megunni, már látom, hogy évszakfüggetlenül fogjuk olvasni. A másik a Tündérbodár volt, amitől féltem a címe miatt, de őrülten vicces, jó könyv. A két régi mellé pedig akkor még egy újnál is újabb: A fürdők rémét nem lehet letenni, és olyan jókat kacagtunk rajta, hogy amikor vége lett, kezdtük elölről. Magamnak Polly James Diary of an Unsmug Married című könyvét olvastam. Imádom az angol (ez esetben wales-i) humort.

Nyulász Viki

Mi a nyarunk nagy részét Ruminiékkel hajóztuk végig, Berg Judit jóvoltából. Szívmelengető élmény volt a Balaton partján ülve habzsolni a szerintünk nagyon parádésra sikerült zárókötetet. A következő olvasmányunkat Esterházy Péter hangjával a fülemben olvastam fel… Per Olov Enquist: A három barlang hegye című könyvét, hiszen azt az ő előadásában hallottam először. Mit is mondhatnék most. A mesélést, a gyereket komolyan kell venni – ahogy ezt nagyapa teszi az unokáival, Minával, Moával, Iával és Marcusszal. Az utolsó könyv, amibe még éppen suli előtt vágtunk bele, a Sári, Samu és a titkok volt, Andrus Kivirähk-tól. A megkapó történet, az eredeti fantáziával megáldott író meséje egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Nagyokat kacagtunk, és úgy elmerültünk a szöveg finoman árnyalt színeiben, ahogy a házmester a saját álmában.
Fő felnőtt olvasmányom a számos novella és vers mellett Péterfy Gergely pikáns és magával ragadó regénye, a Kitömött barbár volt.

Réka

A nyarunk elég mozgalmasan telt, egyévesünkkel hoztuk-vittük, cipeltük is a kedvenc könyveinket mindenfelé. Magyarul szerettgettük Graffalót, Maszatot, Boribont, a Kerekítőket, Jakob Martin Strid Hihetetlen történetét az óriás körtéről. Kisvakond könyveit lapozgattuk otthon, repülőn, kocsiban, utcán, láthatatlanul is hozzánk nőttek. Nagy kedvenceink lettek Hanne Türk Alex kisegérről szóló könyvei, Klaas Verplancke katalánul megjelent könyve, a Què fa la gallina? (Mit csinál a tyúk?), Romeo P. , francia szerző könyvei a kis zebráról, Emilióról (a francia kiadásban Émile). És kaptunk két gyönyörűséges német nyelvű könyvet ajándékba. Egyik egy pop-up könyv, Simona Dimitri rajzolta, Usborne Verlag írta,  So wohnen tiere (Így élnek az állatok)  címmel, a másik Mies van Hout könyve (ezt minden kisgyereknek megvenném!!!!), a Freunde (Barátok). Ezek mellett a nyárba robogtak velünk a tavaszi kedvencek is, Lucy Cousin katalánul megjelent pop-up könyvei Maisyről, a kisegéről.

Számomra a nyár egyik meglepetése Toon Tollegen mesekönyve, a Mindenki más születésnapja, Egri Mónika rajzaival. Friss, ízes humorú, váratlanul rövid és csattanó történetek. Egri Móni rajzairól csak áradozni tudok. Most is.

Nóri

Listába jegyzeteltem nyári olvasmányainkat, és lám, a lista váratlanul azt üzente, nézzek csak oda jobban, hisz ez itt mind ajándék. És tényleg! Óvodás, névnapi, testvéri, baráti, boldog-csütörtököt hozó ajándékokat olvastunk:

Olvastunk Majdnem egy tucat királylányt, mert királylányos mesékre olyan házban is szükség van, ahol a lánycsemete nem hord szoknyát, hajcsattot meg pláne nem. Simon Réka Zsuzsanna könyve úgy lazint a berögződött gender sztereotípiákon, hogy közben lányolvasóihoz hűséges marad és megértő tud lenni. Olvastuk Rose Lagercrantz boldogságos sorozatának harmadik részét, a Boldogság mostanában címűt, hogy megértsük, néha bizony sírás kövezi az öröm útját. Olvastuk és nézegettük Karina Schaapman csehül megjelent könyvét (Egerek háza), melyben egy cuki plüssegér-világ elevenedik meg afféle liliputi-mese-szobrász-építész műremekként. Olvastuk Kertész Erzsi Állatkávézoo-ját, nagyokat derülve a friss nyelvezettel írt, fántaziadús és humoros szituációkon. Olvastuk a cseh Markéta Pilátová Kiko és a papírlepke titka című könyvét, amelyben egy japán kislány érkezik Csehország egy kis városkájába, hogy ott rejtélyek nyomába eredjen és meg is fejtse azokat. Olvastunk igaz mesét Krauss-ról, a gőzmozdonyról Demeter Éva képeskönyvében, amelynek varázsát többször el kellett ismételnünk: ebben a mesében minden szó a mi életünk paraméterei szerint is igaz.

Olvastuk Kamort, a Nyulász-trilógia befejező részét, álmélkodtunk a lezártnak hitt történet megannyi újonnan kinyitott ösvényén, kacskaringós fonalán, a halottakból való feltámasztás varázsán meg egyenesen nem bírtunk napirendre térni. Olvastuk Hamish és a rémdermesztőket. Dannyi Wallace könyve azért tetszett, mert a rémületet és undort páratlan humorral egyensúlyozza ki, s (szülői megjegyzés következik) az egyébként enyhén lusta olvasópalántákat is olvasásra bírja. S olvassuk, olvasgatjuk szájat tátva, lelkes szívvel a másik nagy igaz történetet, Ernst E. Gombrich Rövid világtörténet fiataloknak című zseniális könyvét (pontosabban annak cseh fordítását), melyben többek között az is kiderül, hogy a történelmi múlt legalább olyan érdekfeszítő mint a legizgibb fantasy regény, csak legyen, aki értve és átérezve tudja megláttatni velünk a lényeget.

Felnőttként pedig Závada új regénye, az Egy piaci nap volt az az írás, ami a legnagyobb hatással bírt. Legfőképp talán azért, mert értjük nagyon jól, értjük szomorú szívvel, miért kell ezt a valóságban gyökerező történetet ma újra elmesélni.

Ajánlott könyvek listája 2. – Pásztor Csörgei Andrea & Németh Eszter

Még mindig tombol a kánikula, de egyre fogynak az iskolakezdésig a napok. A múlt heti ajánlólistánk folytatásaként Csöri és Eszter listái következnek, akik kibővítették a régi listájukat az idei újdonságokkal, sőt gyorsan belekukkantottak néhány még nyomdaszagú, friss újdonságba is.
A linkkel ellátott címekre kattintva ajánlókat, interjúkat találtok.

Jó böngészést, élvezzétek a nyár utolsó heteit!

Nemsokára pedig következik a szokásos Mit olvastunk a nyáron? mutis összefoglaló, ahonnét szintén érdemes lesz szemezgetni.

Csupaszív lovag – mesélő anyuka

Kislányként nagyon konkrét elképzelésem volt arról, hogy milyen egy igazi anyuka. Aztán megismertem Both Gabit, és ő pont olyan volt. Amikor kicsit jobban is megismertem, időnként kifejezetten szerettem volna újra kislány lenni. A hintarabló után különösen. És most itt van Palipál.

Második könyved, a Palipál, a csupaszív lovag lovagos mese, de nem szokványos. Milyen lovag Palipál?

Nyíltszívű és borzasztóan elszánt. Azt hiszem, eléggé lovagias, természetesen egy nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szóló mese keretén belül.

És azt tudod, hogy milyen nem? Így Palipál és a harmadik kötet Rév Fülöp (amelynek szerkesztője vagy) után?

Semmiképp nem szabályos lovag, ahogy Rév Fülöp sem. A Fülöp nagyobbaknak szóló, nagy ívű történet, rengeteg humorral és kultúrtörténeti ismeretanyaggal, a Palipál a kisebbeket próbálja megszólítani. A cím elég beszédes. Ő egy olyan lovag, akinek hatalmas szíve van.

Ahogy A hintarablóban, itt is megjelennek a gyerekeid, pontosabban Ármin. Neki írtad?