Ki NEM szarta le?!

Mármint a vakond fejét. Nem, ez nem a cseh Zdenek Miler-féle vakond. Ő a Werner Holzwarth-féle vakond, akinek valaki leszarta a fejét, és ezen mindenki rettentesen felháborodott. Mondjuk nem értem, miért. Általában mindenki – velem együtt – azon nyekereg, hogy X.Y. le sem szarja.

Hát most itt van ő, a vakond, akit épphogy leszartak, s már ez is baj? Olyan nekem ez a vakondos dolog, mint a sapka esete. (Ha van, az a baj, ha nincs, akkor meg az.)

Szóval itt van ez a mondás, hogy le (se) szarom, meg a múlt ideje és mindenféle személyben alkalmazható alakjai. A lényeg, hogy nem törődöm vele. Ezt figurázza ki Holzwarth azzal, hogy van a leszarás, de hogy ki is az, aki „törődik“ vakondunkkal, az a rejtély.

Hírdetés

Róka és Egér újra köztünk

Paulovkin Boglárka illusztrátor talán napjaink egyik legaktívabb gyerekirodalmi szereplője. Azon felül, hogy tervezőgrafikus, gyerekkönyveket illusztrál és ír, a Könyvmutatványosok magyar gyerekkönyv-illusztrátorokat bemutató ARC-MÁS-KÉP(P) rovatának állandó szerzője, sőt még blogja is van. Nagy eséllyel minden, a gyerekirodalomban kicsit is jártas személy ismeri a munkáit. Személyes kedvencem tőle a Csimota kiadó Design-sorozatából való Csizmás kandúr: ez a kisméretű, szöveg nélküli könyv az ő olvasatában 18. századi, rokokós környezetbe helyezi az ismert mesét. A cirádás stílus remekül illik a meséhez: a kandúr, a király, a hintó, a vár csupa gyönyörű, részletgazdag képben jelenik meg az olvasó (néző, mesélő) előtt. Ez a kicsit pointillista stílus egyébként Boglárka Elbújtam! (Csodaceruza) című könyvében is visszaköszön, de ott teljesen más kontextusban.