Seraphina – fantasy a javából

Tényleg a javából. Tudom, hogy sokan nem örülnek, ha a gyermekük fantasy regényeket olvas, a gyermek viszont rajong értük. Aztán vannak szülők, akik örülnének, ha a gyermek jóféle fantasyt olvasna, a csemetét meg éppen az nem érdekli. Nos, Rachel Hartman Seraphina című regényét szívből ajánlom mindenkinek; azoknak is, akik ódzkodtak eleddig a műfajtól, és azoknak is, akik nem idegenkednek a fantasytől. A szülőknek elsősorban azért, hogy megnyugodjanak: a fantasy értékes, jó, sokat adó is tud lenni. A műfajt kóstolgató fiataloknak pedig azért, hogy ráérezzenek: a fantasy értékes, jó és sokat adó is tud lenni.

Kiváltképp ha így, okosan, izgalmasan, ötletesen írták. A Sárkánydárda Krónikákon nevelkedett hajdanvolt fantasy-olvasóként és Drizzt Do’Urden  valaha volt legnagyobb rajongójaként (bárcsak soha ne adtam volna kölcsön!!!) bátran állítom, hogy ismerem a fantasy-dörgést. És megkockáztatom, hogy a Scolar Kiadó magyarországi gondozásában megjelent Seraphina-sorozat rövid időn belül a klasszikusok között találja magát. Előrevetíti ezt, hogy első megjelenésekor számos kiváló kritikát kapott, a New York Times bestseller-listájára került a megjelenése hetében, és a második rész ez év márciusi megjelenését is izgatott várakozás előzte meg.

Hírdetés

Csikk. Wolfgang Herrndorf regénye.

“Annyira fellelkesültem a gondolattól, hogy most bármit megtehetek, hogy a nagy lelkesültségtől nem csináltam semmit” – mondja Maik Klingenberg, Wolfgang Herrndorf Csikk című kamaszregényének főhőse.

Annyira fellelkesültem a könyvtől, hogy a nagy lelkesültségtől végül nem írtam róla semmit – mondom én. Pedig kétszer elolvastam, huszonhétszer belekezdtem a könyvről tervezett beszámolóm megírásába, és huszonhétszer abba is hagytam. Két nyár eltelt azóta, hogy Herrndorf könyve beköltözött az ágyam melletti könyvrakásba, két éve rakosgatom mindig feljebb, nehogy megfeledkezzek róla, de legfeljebb pár sornyi jegyzet lefirkantásáig jutottam. Azt biztos ismeritek Oscar Wilde-tól, hogy soha nem olvas olyan könyvet, amiről recenziót kell írnia, mert akkor nagyon elfogult lesz. Csikk könyvével az ágyam mellett azt hiszem, megértettem, mit akart Oscar Wilde mondani. Ha nem bánjátok az ebből fakadó részlehajlást, olvassatok tovább.

Egész évben karácsony

Sokáig töprengtem azon, indokolt lehet-e egy karácsonyi könyvről márciusban ajánlót írni. Végül egyik unokaöcsém győzött meg. Közelegvén a harmadik születésnapja, szülei kérdésére, hogy mit szeretne ajándékba, gondolkodás nélkül azt felelte, hogy karácsonyt. Megerősített a döntés helyességében az is, hogy kislányom nemrég azzal állt elő, nézzük meg újra DVD-n a Caillou karácsonyát. Kétségtelen tehát, hogy a legkisebbeket nemcsak a téli időszakban foglalkoztatja a karácsony ünnepe, hanem év közben is gondolnak rá: hol visszaemlékeznek az ünnepre, amikor már elmúlt, hol pedig  várakoznak, vágyakoznak, amikor közeledik. Szóljon tehát most az ajánló egy kiváló ismeretterjesztő könyvről, a Scolar Mit? Miért? Hogyan? sorozatának Karácsony című részéről.

ÉPÍTS VÁROST! — Legófantáziák a világ körül

Az Építs várost! szerzője az ismert legóművész, az éves Lego-kiállítások ünnepelt bajnoka, Warren Elsmore. Az eredeti könyv 2013-ban jelent meg Londonban, a szerző legózás iránt érzett örök szerelme gyümölcseként. Elsmore egyszerre tiszteleg a világ csodálatos építészete előtt és fejezi ki a Lego építőkockákban rejlő lehetőségek iránti rajongását.

Csillaglesen a Scolarral

A magyar gyerekkönyvpiac utóbbi két évtizedére jellemző fellendülés nem csak a szépirodalmi művekre vonatkozik: lényeges változások mentek végbe az ismeretterjesztő könyvek terén is, ami az ilyen kategóriájú kötetek megjelenését, minőségét és mennyiségét illeti. A legszembetűnőbb változás éppen a mennyiség terén érhető tetten, hiszen olyan bőséges a kínálat és széles a választék, hogy az ismeretterjesztő könyvek között szinte mindent megtalálunk, ami csak érdekelhet minket vagy gyermekünket. Az ismeretterjesztő kötetek nemcsak témákban fedik le a lehetőségeket (a tabutémáktól kezdve a különböző tudományterületekig), hanem ellátják olvasnivalóval a különböző korosztályokat is: az egészen kicsiktől a nagy kamaszokig mindenki megtalálja a kedvére valót.

Filozófia és mozgás – (Scolar)

Így hajnalok hajnalán, holmi szülinapi tortadíszítés után már épp lekókadt volna a fejem a billentyűzetre, amikor elkezdtem megszemlélni a Scolar gyerekkönyveit. A hatás azonnali volt, rendesen kipattantak a szemeim. Valahogy lemaradtam arról, hogy kiadták Kathrin Schärer Johanna  vonaton címmel az egyik kedvenc képeskönyvemet.

Még 2010. júniusában írtam róla, ahogy a Nevenincs és sosemvolt hercegnőkről is, amit el is felejtettem. (Lehet olvassák a blogomat?!) Nos nálunk azóta is töretlen sikernek örvend a Nevenincs és a Johanna is, szóval örülök, hogy most a magyar olvasók kezébe is eljut. A képeskönyv ugyanis tulajdonképpen az alkotás folyamatát ábrázolja, hogyan kel életre egy gondolatból egy hős és miképp száll vitába a megalkotójával. Kölcsönösen trükköznek és egyre bensőségesebbé válik a viszonyuk, míg végül az alkotó, mint egy jó szülő enged és hagyja, hogy Jonatánnal kettesben keljen útra és élje tovább önállóan az életét a mi Johannánk. Közben pedig nagyon vicces is.

Stian Hole: Garmann nyara

A Scolar Kiadó megjelentette az idei Könyvfesztiválra a Garmann nyarát, aminek Marikával egyöntetűen örültünk, hiszen ő a svéd, én pedig a német variációját ismerem a könyvnek. Nagyon különleges képi világú könyv, szokatlan, a szülői szem számára akár visszatetsző is lehet, az eddigi magyar trendek mellett kimondottan csúnyának látszik. Pedig, vagy éppen ezért a gyerekek nagyon szeretik. Mert valóságszagú, mert igazi. Olyan, amilyenek ők is.

Botránykönyv vagy kultregény? Janne Teller: Semmi

A magyar fordításban 2011-ben a Scolar könyvkiadónál megjelent Semmi című regény esszenciája, kiinduló problematikája – ami a jövőben irodalmi szállóigévé válhat – ez a néhány mondat:

” Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá. “

Pierre Anthon szájából hangzanak el ezek a regényindító sorok. A 14 éves kamasz a nyári szünidő utáni első iskolanapon megvilágosodik, egyfajta egzisztencialista nihilizmus-követővé avanzsál és felköltözik a főút menti szilvafára, onnan osztja meglátásait s intelmeit.  

1, 2, 3, 4 – mesét mondok, résen légy! (Eugène Ionesco)

Ionesco vitathatatlanul az abszurd egyik mestere. Ezt a megállapítást nem csupán drámái támasztják alá, hanem a Mesék 1, 2, 3, 4 című könyve is.  A kötet apa és lánya különleges, csodákkal és mesékkel telt, szürreális világát mutatja be.
A mesék 1969 és 1976 között íródtak, céljuk tükröt tartani, amiben nem csupán az akkori világ, de a mai világ abszurditását is megláthatjuk. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb Ionesco-darab, a mesék is a mindennapi élet egy egyszerű, közhelyes alaphelyzetére épülnek, a reggel ágyban heverésző, a gyereket mesével lekötni próbáló szülőkére.

Nevenincs és sosemvolt hercegnők

A hercegnőkről írott ajánlónk különlegességei, hogy egyszerre mutatjuk be a magyar és a spanyol kiadást, ezzel az írással debütál nálunk Pásztor Csörgei Andrea, és bepillantást nyerhetünk a fordító műhelyébe is.

Egy sima Réka, egy fordított Andrea + egy ráadás Pacskovszky Zsolt

Régóta vártuk, hogy magyarul is megjelenjen Philippe Lechermeier és Rebecca Dautremer szerzőpáros pazar kiállítású kötete. A képeket már egy ideje ámuldozva néztük az interneten keresztül, a szerencsésebbek pedig beszerezték valamelyik külföldi kiadást és abban gyönyörködtek. Mostantól viszont, hála a Scolar Kiadónak, végre itthon is hozzájuthatunk.

Philippe Lechermeier és Rébecca Dautremer könyvét Spanyolországban az Edelvives Kiadó adta ki, legelőször 2005-ben. Idén jelent meg az 5. kiadás. Az eddig eladott 80.000 példányszám azt bizonyítja, itt nagy sikernek örvend a könyv.