Íme egy könyv, amelynek a fülszövege is a gyerekekhez szól: a szerző ugyanabban a stílusban, formában nemcsak a történet egyik epizódját villantja fel (ikertortasütés), hanem utal a könyv markáns gasztronómiai vonalára:
„Nincs étvágyad? Lapozz bele-/ Vigyázz, nehogy megéhezz!”
Tetszenek nekem azok a gyerekkönyvek, amelyekben az író kiszól az olvasónak.
„És most lapozz! Valaki jön.” Lapoztunk.
„Püspökkenyér bácsi – látod?/
Kiolvastad? Gratulálok!” (piros betűkkel szedve a második sor).
Öt név szerepel a könyvben – Püspökkenyér bácsi, Cila, Laci, Anna, Lili –, mind az öt arról tanúskodik, hogy a nyelv nemcsak hordozza, hanem szolgálja a történetet, no meg arról, hogy Szabó T. Anna „tudja is, de inkább érzi a nyelvet” (Makkai Kinga: Szabó T. Anna gyermekversei közelebb engednek a titokhoz). olvasásának folytatása
Tag Archive: Szabó T. Anna
”A költészetben csak egy igazi metafizikai elemet ismerek: a nyelvet; ahogy a zenében csak a hangot, a képzőművészetben csak a színt, vonalat és a felületet, vagyis a legfizikaibb, egyúttal a legmetafizikaibb is (…) ez olyan csoda, mintha egy tündér testet öltene előttünk. Ez a költészet egyetlen metafizikája… a szót akárhányszor úgy… egymás mellé rakni, hogy a verssor csaknem felrobban a feszültségtől, és mégis tökéletes egyensúlyban van…, ha létrehozzuk: csoda.” (Weöres S.: A költészet metafizikája)
Szabó T. Anna ezt a csodát képes megteremteni nemcsak felnőtt-, hanem gyermekköltészetében is. Verseivel közelebb enged minket a titokhoz.
A József Attila-díjas erdélyi születésű költő, író, műfordító Szabó T. Anna elkötelezte magát a Magvető kiadónál, hiszen négy felnőtteknek írt verseskötete után az idén megjelent első gyermekverskötete szintén ennél a rangos kiadónál látott napvilágot, és ez önmagában is sokatmondó gesztus. Kiforrott egyéni stílusú költészetéből elsősorban az esztétikum, a könnyed elegancia, a magas fokú nyelvi megformáltság az, ami a gyermekverseiben is megjelenik. olvasásának folytatása
Könyvmutatványosok 