Kiss Ottó: Ati és a holdvilág – A lassú élet és a lassú olvasás könyve

Ha egyetlen könyvet kellene említenem, amely a lassú életmódról szól és megformáltságában a lassú olvasás mintapéldája, akkor ez lenne az.  Egyrészt bármilyen rövid is a mese, érinti a gyerekkor, az öregkor, a szerelem és a halál témáját is, másrészt azt sugallja, hogy mindenre van idő a lassú életmóddal. Ármin bácsi meghalt ugyan, de ez a könyv nem a haláláról szól, hanem az életéről.  Az életének a lassúságáról. A szürke szakállas Ármin bácsi minden este kiült a padra, „eszegetett, pipázgatott és néha felnézett az égre.” Mivel pedig Ármin bácsinak van ideje a padon üldögélni, arra is van ideje, hogy minőségi időt töltsön Atival, úgy, ahogyan valamikor vele töltöttek minőségi időt a nagyszülők.

Hírdetés

MONDRAGÓ — A nagy próbatétel

Elolvastuk otthon Ana Galán Mondragó sorozatának első részét, A nagy próbatételt, mellyel a budapesti székhelyű Nagyító Kiadó mutatkozott be a tavalyi év második felében. Pontosan két szuszra olvastuk el a könyvet, aztán sokat beszélgettünk róla. Beszélgetőtársaim között egy hétéves kisfiú, egy szociológus és egy filozófiát végzett, könyvillusztrációkkal foglalkozó, Csehországban élő francia nyelvtanár voltak a legfontosabbak. Ezekben a dialógusokban rendeződtek gondolataim a könyvről, a benne elmesélt történetről, s a hozzá készített illusztrációkról.

A történet a nép- és tündérmesék világképére támaszkodó, középkori (akár lovaginak is mondható) képzelet- és viszonyrendszerbe ültetett, párbeszédeiben és egyes kulturális praktikáit illetően pedig mai társadalmi életünket idéző, sajátos világban játszódik, Szomorádon.

Concordia – Szegedi Katalin: Palkó (és Lenka)

Ajánlót írni Szegedi Katalin illusztrációiról, vagy azokról a könyveiről, melyekben szerzőként is jeleskedik – annak ellenére, hogy személye ismertségénél és munkássága elismertségénél fogva hihetetlenül egyszerűnek tűnhet – egyáltalán nem olyan könnyű feladat. Aki egy cseppet is érdeklődik a magyar gyermekirodalom és gyermekirodalmi illusztráció iránt, az óhatatlanul találkozik Szegedi Katalin munkáival, és nagy eséllyel szereti meg azokat. A rajongótábor népes, magamat is tagnak tartom. Szegedi Katalin munkássága nem véletlenül és méltatandó módon megkerülhetetlen: évtizedes alkotói tevékenysége, markáns, meghatározó stílusa a gyermekkönyv-illusztráció fejlődési irányvonalának a művészi illusztráció irányába való eltolódását erősítette, amiért a mostani és most felnövekvő korosztály is csupa elismeréssel és hálával tartozik neki. Ezért is van nehéz helyzetben e sorok szerzője, amikor tudja, hogy írásában kritikai hangot is meg fog ütni.