Nógrádi Gábor: A gonosz hét napja

Nógrádi Gábor éppen 30 éve kezdte a pályát. Első ifjúsági regénye, a Gyerekrablás a Palánk utcában 1983-ban jelent meg. Azóta számos kiváló gyerekkönyvvel örvendeztette meg az ifjú olvasókat.

Nógrádi Gábor legújabb könyve, A gonosz hét napja, kétségkívül a 2012. év legmerészebb magyar ifjúsági regénye a 13+ kategóriában. A műfaji meghatározása nem könnyű. Talán realista regénynek nevezném fantasy elemekkel.

Egy neves svéd gyerekkönyvkritikus azt írta egy megjegyzésben a Facebookon, hogy a svéd ifjúsági regényeket úgy különböztetik meg külföldön más országok regényeitől, hogy azokban szex van. A magyar ifjúsági irodalomban nincs hagyománya a szexnek, ezért tűnik Nógrádi Gábor regénye szokatlannak magyar viszonylatban.

Mit olvassunk a pad alatt, esetleg a nyári szünetben

Napok óta zuhog az eső hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Ráadásul egy totálisan unalmas tanfolyamon múlatom a napjaimat. Szerencsére eszembe jutott, hogy behajítsak a táskámba egyet a Könyvfesztválon  kapott könyvek közül. Talán a vidám színek meg a vicces borító – na meg hogy tagadhatatlanul sutyiban, a pad alatt készültem olvasni – okozta, hogy Marni Bates Segítség, Youtube-sztár lettem! című könyvét sikerült a táskába hajigálni, a firkálásra alkalmas cerkák mellé.

A firkálásra, jelentem, végül nem került sor. A 272 oldal szerencsésen kitartott egész délután – időnként muszáj volt beszállni a csoportmunkába -, csak azt nem értették egy darabig a többiek, hogy a csoportos ásítozás közben miért kell időről időre köhögésnek álcázni a röhögésemet. Mikor rájöttek, előkerült még pár könyv a táskákból… Hiába no, egy bolond százat csinál.

Pimpáré és Vakvarjúcska, avagy ahogyan a könyvek választanak bennünket

„Fekete-fehér. A Mesélj nekem sorozat 12. részét ez jellemzi.” Így kezdtem egyik ajánlómat, most ugyanannak az ellentétpárnak a szinonimájával kezdhetném: sötét- világos. És folytathatnám ugyanúgy: nem a sötét pólus képviseli a negatív erőt. Szóval ezért választott engem ez a könyv.

A Csodás szárnyasokból ide átrepült a varjúkirály, magával hozta fiát, Vakvarjúcskát, aki a nőrablással és az ezt követő próbákkal átrendezte a népmesék párkereső stratégiáját. Erdős Virág népmesei motívumokból építkező, ütemhangsúlyos verselésű drámája szívszorítóan gyönyörű. Miközben lenyűgözött a szövegnek a rímbe szedett szlengben rejlő nyelvi humora, egyik döbbeneteből a másikba vetett a történetformálás, akárcsak a szerző novelláskötetének[i] olvasása közben.

Van egy királylány, Pimpáré, akit így mutat be a szerző: „aranyhaja copfba/ fonva,/ hogy ne legyen/ boglya/forma/ ajka rubin,/ bőre márvány,/ pici fogkrém van az/ állán”.
Ilyennek látja őt édesapja, Pitypang király: „Hú, de szép vagy! „És a rucid!/ Nagyon király!”

Ki NEM szarta le?!

Mármint a vakond fejét. Nem, ez nem a cseh Zdenek Miler-féle vakond. Ő a Werner Holzwarth-féle vakond, akinek valaki leszarta a fejét, és ezen mindenki rettentesen felháborodott. Mondjuk nem értem, miért. Általában mindenki – velem együtt – azon nyekereg, hogy X.Y. le sem szarja.

Hát most itt van ő, a vakond, akit épphogy leszartak, s már ez is baj? Olyan nekem ez a vakondos dolog, mint a sapka esete. (Ha van, az a baj, ha nincs, akkor meg az.)

Szóval itt van ez a mondás, hogy le (se) szarom, meg a múlt ideje és mindenféle személyben alkalmazható alakjai. A lényeg, hogy nem törődöm vele. Ezt figurázza ki Holzwarth azzal, hogy van a leszarás, de hogy ki is az, aki „törődik“ vakondunkkal, az a rejtély.

A gonosz hét napja – Interjú Nógrádi Gáborral

Nógrádi Gáborral A gonosz hét napja című regényéről Marika beszélgetett.

Miért írtad meg ezt a regényt, miért éppen ezt a regényt írtad?
Sok könyvtervet dédelgetek. Volt olyan, amelybe bele is kezdtem, mert egy sorozat része. (A nagyikám zseni). De egyik sem volt ilyen fontos, mint ez. Fontosnak éreztem, hogy ma megfogalmazzam egy történetben: rosszaságunk, gonoszkodásaink mindenkinek ártanak, aki körülöttünk él. Még szeretteinknek is. Persze legfőképpen saját magunknak ártunk a “szemétkedéseinkkel”. A regény ugyan csak egy regény, egy mesés történet, de a valóságban naponta elkövetünk valami komiszságot, valami ördögi dolgot, ami ront a világon. Ami bajt hoz ránk és azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Aki például gyűlöl egy másik népet, és háborúba is indulna ellene, az a saját gyermekeinek az ellenségét, esetleg majdani gyilkosukat teremti meg.

Mi a műfaja ennek a regénynek?
Kérdésedre nehéz válaszolni. Irodalomelmélettel, kritikával foglalkozók cédulázzák fel a műveket. Utoljára akkor határoztam meg én az alkotás műfaját, amikor szonettet írtam. (No, ez inkább tréfa.) Apropó! Vajon milyen összefüggés van egy szerző versei, novellái, regényei, és ifjabbaknak szánt művei között? Kästner, Csukás, Mark Twain, Lázár, Nógrádi… Szerves egység az életmű?

Tovább>>>

“Szabad beszélgetés” Dóka Péterrel, a Tabu-sorozat szerkesztőjével

2011-ben indította útjára a Móra kiadó a Tabu-sorozatát, amely össztársadalmilag hallgatásra ítélt témákat dolgoz fel. Az eddig négy könyvből álló sorozat mindegyike fordításkötet. A megcélzott színvonalat mi sem mutatja jobban, mint Győri Hanna fordítói díja, amelyet Beate Teresa Hanika könyvének fordításáért kapott. Az idei Könyvfesztiválra azonban napvilágot lát a sorozaton belül Pacskovszky Zsolt ifjúsági regénye, a Szabadesés.

A szerzővel készített interjú után Dóka Pétert, a sorozat szerkesztőjét kérdeztem.

Péter, a Móra Kiadó célja az értékteremtő irodalom létrehozása, fordítatása, publikálása. Ez a sorozat például több szempontból is hiánypótló. Milyenek az olvasói visszajelzések?

Az olvasói visszajelzések nagyon jók, úgy tűnik, szükség van felzaklató történetekre. Az elmúlt két évben sok értő kritika jelent meg a sorozatról, igyekeztünk mindet elolvasni, s aztán egy estébe nyúló értekezleten arra jutottunk, hogy még radikálisabbnak kell lennünk: csak akkor lehet igazán népszerű a sorozat, és a küldetését is csak akkor töltheti be, ha a legkeményebb témákkal szembesíti az olvasót. Meg szeretnénk mutatni, hogy Magyarországon igenis van létjogosultsága a problémaközpontú ifjúsági regénynek, amely nemcsak szórakoztat, hanem olvasás közben ad néha egy-egy gyomrost is – de végül a katarzissal se marad adós.

David Almond: A nevem Mina

David Almond pár évvel ezelőtt egy vele készített interjúban arról beszélt, hogy ha gyerekeknek ír, mintegy magának is hangsúlyozza saját múltjára visszatekintve, hogy bár szörnyű és rettenetes tud lenni az élet, a végén mégiscsak jóra fordul minden. Hogy a csoda nem egy másik világon vár ránk, mert eleve itt van már abban, amiben élünk. A Nevem Mina c. könyvének akár ez is lehetne a mottója. A kilenc éves kislány története arra tanít, hogy ezt nem is olyan nehéz észrevenni.

Szépség és a Szörnyeteg, avagy egyik mese közelítése egy másikhoz

A Manó Könyvek kislányoknak szánt sorozatának két része közül választhattam: A királykisasszony, akinek nem volt birodalma című mesét Ursula Jones írta, és ugyanő dolgozta fel a klasszikus Szépség és a Szörnyeteg című mesét. Ha a logikus gondolkodásom vezet, az előbbit választottam volna, hiszen azt máshol nem olvashatjuk, míg az utóbbinak több változata is létezik. A könyvek elolvasása után viszont az ösztönömre hallgatva a Szépség és a Szörnyeteget választottam. A királykiassszony, akinek nem volt birodalma című mese főhőse Cinege Micire emlékeztetett, azon oknál fogva, hogy mindkét főhős szokatlan női szerepben állja meg a helyét. Jó mesének tartom.

“Szabad beszélgetés” Pacskovszky Zsolttal

2011-ben indította útjára a Móra kiadó a Tabu-sorozatát, amely össztársadalmilag hallgatásra ítélt témákat dolgoz fel. Az eddig négy könyvből álló sorozat mindegyike fordításkötet. A megcélzott színvonalat mi sem mutatja jobban, mint Győri Hanna fordítói díja, amelyet Beate Teresa Hanika könyvének fordításáért kapott. Az idei Könyvfesztiválra azonban napvilágot lát a sorozaton belül Pacskovszky Zsolt első ifjúsági regénye, a Szabadesés. A szerző egy kamasz fiú és tanárnője különös viszonyáról mesél. A könyv letehetetlen – jómagam a szó szoros értelmében egy ültő helyemben szinte moccanatlanul végigolvastam – és torokszorító.

Minden esély adott tehát, hogy Zsolt könyve új utakat nyisson, vagy inkább újranyisson – hiszen vannak hasonlóan torokszorító műveink elfeledve – az ifjúsági irodalmunkban.

Zsolt, sok – kedvelt és sikeres ifjúsági művet fordítottál az utóbbi években – elég csak a Fombelle-fordításokra gondolni. Többek között a Tabu-sorozatba is (Tűzkeresztség). Mi volt előbb? A Szabadesés alapötlete vagy egy ifjúsági regény megírásának, önmagad kipróbálásának a vágya?

A világ összes kincse, avagy a polaritás drámája

„Jelképek erdején át visz az ember útja” (Charles Baudelaire)

Az élet egy fekete-fehér sakktábla. Rajta fekete-fehér bábuk, melyek mi vagyunk. Nemcsak az univerzumban létezik ez a polaritás, hanem az emberekben is. Saját belső és külső világunkban, ahogy az egészben, szintúgy a részben is. A világ minden kincse című mesében ezt a kettősséget emeli filozófiai magasságokba a történet.
„Jelképek erdején át visz az ember útja” – írta hasonlóképpen Baudelaire. Bátky könyvében egy jelképes utazásnak vagyunk szemtanúi. A kislány, Micó, miközben elveszett kincseket keres, az életet járja végig. Megtapasztalja a polaritás drámáját. Tapasztalatokat szerez, melyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy önmagára leljen, hogy megismerje az élet értelmét, a világ működésének lényegét.