Karácsonyi szösszenetek

Advent idején, ha szösz hullik a kabátunk ujjára, s mint hópihe, ottmarad, az jó. A nagy rohanásban, ha lelkünkben ott marad egy üzenet, még ha szösszenetnyi csak, az is jó.

A december mindenkori ellentmondását élve meg – elcsendesednénk, s hallgatnánk szívesen befelé, de közben egyre jobban kapkodóvá válik mindennapjaink rohanása – jutott eszünkbe Rét Vikink egy régebbi ötlete. Hiszen a jó ötlet nem vész el: türelmesen várja, hogy életre kapjon. Így lett ismét időszerű a gondolat, hogy beszéljünk szívügyünkről, a könyvekről, de csak röviden, az egypercesekhez illő lényegre törő módon. Ha máshogy nem megy, legalább villámgyorsan, részletnyit szóljunk, és a felvillanó látomás erejéig mutassunk. Mert a részlet beteljesedhet, a látomás kerek képpé és megélt érzéssé nőheti ki magát.

Adventi és karácsonyi témájú könyvekről hozunk hírt nektek. Olyan könyvekről, amelyek az ünnepre készülődés során segíthetnek a megállásban, az elcsendesedésben, az egymásra hangolódásban. Könyvekről, amelyek segíthetnek újrafogalmazni és megtalálni a karácsony üzenetét, esetleg tovább gondolni azt magunk, és gyermekeink számára, vagy amelyek egyszerűen megajándékoznak minket néhány könyves-összebújós pillanattal az adventi várakozás idején. Szösszeneteket hozunk: egy-egy könyvet jellemző benyomást, felnagyított részleteket, elfogultan lelkes véleményeket, felejthetetlen hangulatokat, olvasás-élményeket. Éljenek bennetek tovább! (Hamar Nóri)

 

Marék Veronika: Kippkopp karácsonya, 3+ (Ceruza, 2014)

Fenyőfa, szaloncukor, habkarika, üvegdíszek, sütemények, szaloncukor, gyertya, várakozás, várakozás, várakozás, csengő. Csend mélyén csillagszóró. Énekszó, színes csomagok a fa alatt. Varázs és csoda. Ahogy gyerekkoromban. S még ennél is több: ünnep egy egyszerű fenyőággal és csipkebogyó-díszekkel a csillagos ég alatt. Ez Kippkopp karácsonya. (Nyulász Viki)

Ladislav Pavlík: Az állatok karácsonya, 3+ (Naphegy Kiadó, 2006)

Szép, hangulatos mesekönyv. Egyszerűen megfogalmazott mondanivalójával még az egészen kicsik számára is egyértelművé teszi az ünnep lényegét. A könyv zárógondolata pedig ennél többet is mond: “Tudod fiam, az ember azért ad ajándékot, mert szereti a másikat, és örömöt akar neki szerezni. Ehhez pedig nem kell, hogy karácsony legyen. Az év minden napján lehet őszinte szeretetet és gondoskodást ajándékozni. Az angyalok és a kis Jézus is ezt szeretnék.” (Makkai Kinga)

Jean de Brunhoff: Babar és a Télapó, 3+ (Móra, 2003)

Az adventi időszak elején mindenféle fórumokon előkerül Mikulás vagy Télapó; oviban, kisközösségben, faluban, munkahelyen, iskolában. Előkerül a könyvekből is, a gyerekek ilyenkor kifejezetten kérik a meséket. Így tudják definiálni a hagyomány lényegét, eredetét, elhelyezni magukban a Mikulás-napi ajándékozás szokását.  Nincs könnyű dolgunk. Szent Miklós legendáját sokan ismerik, és mindenki az ablakba tett cipőcskékbe várja az ajándékot. Ami pedig e kettő között van, az őrületes kavalkád. Talán egy biztos pont van: valahol, egy messzi, hideg vidéken él egy nagyszakállú öregember, aki az ajándékot hozza.

A könyv nem könnyíti meg a szülő dolgát, de talán meg sem nehezíti, hiszen Elefántországba helyezi a télapóvárás ünnepét. Babar maga veszi kézbe az ügyet, s a Szajna parti könyvesboltból egymaga indul Télapó keresésére. Rendben meg is leli, bezuhan hozzá a hegy kürtőjén keresztül, a kis olvasók pedig böngésző-szerűen kapnak betekintést Télapó otthonába. Megleshetjük a titkot, hogy hol gyűlik a sok ajándék, és a mese végére az is kiderül, hogy ahová az igazi Télapó nem jut el, ott a szülők teszik a kiscsizmákba az ajándékot. (Szabó-Tasi Kata)

Marék Veronika: Télapó és az ezüstmackó, 3+ (Ceruza, 2013)

Gyerekkorunk törölhetetlen emléke, amelyet előhívva még a diavetítő sejtelmes fényét, melegét, a szoba sötétjét is vissza tudjuk idézni. A keresztény eredetet teljes egészében feledő mese tipikus panelházi közegbe ágyazva mutatja be a testvéri szeretetet, és kis, megbocsátható logikai bukfencekkel jut el Télapó ajándékosztásának estéjétől a karácsony estéig. (Szabó-Tasi Kata)

Turbuly Lilla &  Horváth Ildi: Talált szív, 4+ (Manó könyvek, 2013)

Ez a mese eszünkbe juttatja, hogy a szív elveszíthető, de gyermeki tisztasággal, segíteni akarással, őszinte, szeretetteljes egymáshoz fordulással minden szív a helyére kerülhet. Így karácsony estéjén nemcsak a karácsonyfaszívek piroslanak, hanem meggyógyulnak a szívek, öröm születik. (Kőrössy Ruki)

A történet csodásan világít rá arra az igazán egyszerű, mégis elfeledett mozzanatra, hogy egy gyermeknek tényleg fontos, hogy minden a helyére kerüljön. Apróságok, amik felett mi, felnőttek a nagy sietségben, kapkodásban, feszített tempóban elsiklunk, napokig, hetekig meghatározói, mozgatórugói lehetnek egy kisgyerek életének. Ajándék, jótétemény, felismerések, összecsendülések. Igazi karácsonyi mese. (Szabó-Tasi Kata)

Sven Nordqvist: Pettson karácsonya, 4+ (General Press, 2003)

Nordqvistnál viccesebben és meghatóbban (így egyszerre) talán senki nem ír a gyerekekről. Nagyon kevés szerző van, aki legalább annyit ad a felnőtt felolvasónak, mint a gyerek mesehallgatónak. Ettől a “komatálazós” közösségtől meg akárhányadszorra is a könnyeimet nyelem. Nem veszélytelen pedig a kismacska + karácsony + miegynagycsaládvagyunk kombó. De ez a Sven egy zseni. Minden sallangot nélkülöző, utánozhatatlanul eredeti, mégis otthonos hangja mindig lenyűgöz. Ha egyetlen karácsonyi könyvet vihetnék egy lakatlan szigetre… (Rét Viktória)

Sven Nordqvist: Lesz nemulass, Findusz!, 6+ (General Press, 2005)

Aki nem csak egy rövid történetet szeretne olvasni, hanem az egész adventi várakozást, a hol elviselhetetlenül lassan kecmergő, hol észrevétlenül elillanó időt Pettsonnal és Findusszal szeretné tölteni, az a Lesz nemulass, Findusz! sóhajokkal, izgalmakkal, kétkedéssel, reménnyel és varázzsal teleszőtt fejezeteit gondosan beosztva akár heteken át várhatja velük együtt a karácsonyt. (Rét Viktória)

Sven Nordqvist: A kobold karácsonyi titka, 4+ (General Press, 2007)

Hatalmas Sven Nordqvist-rajongó vagyok, minden karácsonykor újraolvasom A kobold karácsonyi titka c. kötet! Hogy miért?  Mert lenyűgöz az illusztráció, szeretek bogarászni és nevetgélni a számtalan humoros részleten, vicces figurán, és közben átérezni a képekből áradó béke, meghittség, otthonosság hangulatát. Mert csodálom a történet középpontjában álló Koboldanyót, aki nagymestere a családi tűzhely őrzésének, a konfliktusok elsimításának. Igazi, nagybetűs NŐ, CSALÁDANYA, aki céltudatosan, halált megvető bátorsággal néz szembe a veszedelemmel, csak hogy fel ne boruljon a rend. És mert arra emlékeztet, hogy soha, de soha ne felejtsük el a koboldjainkat, azaz a hagyományainkat, a meséket, a csodára való nyitottságunkat és hétköznapi varázslatainkat. (Pásztor Csörgei Andrea)

Jean-Philippe Arrou-Vignod & Olivier Tallec: Liza és Micsoda karácsonya, 5+ (Vivandra, 2009)

Lizát és Micsodát évek óta rajongom. Tallecet is. Szerintem, aki három vonallal nem tud karaktert rajzolni, az nem is illusztrátor. A szóviccet nélkülöző író meg nem is író. Hotya Hajni pásztorrock megoldása meg méltó. Liza és Micsoda a karácsonyra is együtt készülnek, Arrou-Vignod és Tallec mindent tudnak a kerekfejű kislányokról és pimasz kutyákról, még azt is, hogyan lopakodnak Mikulás-vadászatra. Meg azt is, hogy a karácsony lényege a (baráti) ölelés. A munkahelyem ablakában is ők díszelegnek. Ugye, ti is Liza és Micsoda karácsonyát olvastok? (Németh Eszter)

Lackfi János & Makhult Gabriella: Karácsonyi vándorok, 5+ (Móra, 2015)

Lackfi János újraírja Gáspár, Menyhért és Boldizsár történetét. A királyok igencsak meglepődnek, amikor kalandos sivatagi vándorlás után a csillag egy „lapos tetős, toldott –foldott istálló előtt” állapodik meg. Az istálló tetején ülő angyaltól megkérdezik, hogy ki ő és mit csinál. „Hullócsillagokkal dobálózom, és valami mamlasz királyokra várok, mindjárt ide kell érniük.”Ahogyan a tárgyi környezet elbizonytalanítja a királyokat abban a hitükben, hogy a csillag valóban Isten fiához vezette őket, ugyanazt kapják vissza az angyaltól, aki a hosszú vándorlás során elrongyolódott öltözetük miatt kérdőjelezi meg, hogy valóban ők-e a királyok, akikre várt. Makhult Gabriella metszetei lenyűgözőek, pont olyan részletgazdagok, mint a szöveg, és nem kevésbé humorosak. Nemcsak a könyvet vettem meg, hanem egy eredeti metszetet is az illusztrátortól: az istállótetőn ülő, hullócsillagokkal dobálózó, királyokkal beszélgető angyalt. (Demeter Éva)

Boldizsár Ildikó & Szegedi Katalin: Királyfi születik, 5+ (Naphegy, 2011)

Ezt a könyvet 2009-ben dedikálta nekem Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin. Akkor még nem tudtam, nem véletlen, hogy nem a Királylány születik érkezett meg hozzánk. Idén királyfink született, égi ajándék, aki remélem, mindig tudni fogja, hogy itt is folytathatja majd a boldog szárnyalást azzal a bátorsággal, amivel elindult hozzánk. Békességben és szeretetben járja majd az útját, és mindig lesz egy jó szava azokhoz, akikkel találkozik. Emlékeztetni fogjuk arra, hogy onnan, ahonnan jött, magával hozta a bátorság, az összetartozás, az éleslátás, a szabadság, az erő, a jókedv, a kitartás, a nagylelkűség és a hűség titkát, és arra is, hogy királyfinak született. (Simon Réka Zsuzsanna)

Jostein Gaarder & Stella East: Karácsonyi rejtély, 6+ (Noran, 2012)

Ez a könyv úgy formabontó, hogy közben formát teremt: önmagában adventi kalendárium, egyúttal a várakozás tradícióját egy másik, talányos adventi kalendárium megírásával kelti életre a történetben. Értelmek, rétegek, narratívák fedik egymást, s fonódnak egybe. Varázs rejtőzik abban, ahogy a fejezetek meg-megnyíló ablakokként közelebb visznek a karácsonyhoz, annak metafizikájához, s a mikor-lesz-már-karácsony izgalmát megteremtve általvisznek téren és időn. Mit jelent a csoda? A rejtély? Van-e visszhangjuk modernkori életünkben? Mit kezdünk a titkokkal? Mindegy, kiderül majd. Közben pedig járjuk az utat, mely egy régies, varázslatos kis könyvesboltan kezdődik, s kísér vissza a történelmi és metaforikus Bethlehembe. (Hamar Nóra)

Kolozsi Angéla & Gyöngyösi Adrienn: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak, 8+ (Pozsonyi Pagony, 2014)

Nem, nem! Ez a könyv nem a karácsonyi angyalokról szól. Hanem azokról a hétköznapi őrangyalokról, akiknek a hibája miatt reggel felrobban a kotyógó, és amiatt a család egész napja peches lesz. Én mégis ilyen őrangyalt szeretnék, mint Körmöczi György. Nem is ilyet, hanem pont őt! (Demeter Éva)

David Almond: Skellig – Szárnyak és titkok, 9+ (Pongrác, 2009)

Itt vannak köztünk. Néha teljesen másképp képzeljük őket, és fogalmunk sincs arról, hogy mennyire hálásnak kellene lennünk azért, hogy találkozhattunk velük, hogy életünk részeseivé váltak, hogy hosszabb-rövidebb ideig kísérnek minket az úton. Ők azok, akik tudják, mire valók a lapockák. (Simon Réka Zsuzsanna)

Boldizsár Ildikó: A gyöngyszemű lány, 9+ (Elfelejtett lények boltja, Cerkabella, 2011)

Ez a mese igen érzékenyen fogalmazza meg, hogy a karácsony a szeretet, a szív ünnepe. Nem csupán a fényt, színeket nem látó gyöngyszemű lánynak, de másnak is láthatatlan a karácsony: nem a fenyők zöldjében, nem a gyertyák fényében, nem az ajándékokban, hanem a szív muzsikájában kell keresni. Világosat, fénylőt, szimfóniát gondoljunk, hiszen “karácsonykor azok a kívánságok teljesülnek, amelyek a szív mélyén rejtőznek.” (Kőrössy Ruki)