Marika régi bejegyzését frissítette nekünk.
Az utóbbi időben sokat gondoltam Astridra, Astrid Ericssonra. Tudom, a világ nem ezen a néven ismeri, de én rá gondoltam a legtöbbet, a fiatal Astridra, aki annyira erős volt, amilyen én szeretnék lenni néha. S talán ezért irt egy formabontó és sokat vitatott gyerekkönyvet egy erős lányról, Pippiről, hagyományt teremtve a svéd gyerekirodalomban.
Talán azért gondoltam rá olyan sokat, mert 2007. november 14-én lett volna 100 éves. És az idei budapesti Könyvfesztiválon a skandináv országok szerepeltek díszvendégként. Nézegettem itt a magyar honlapokat, vajon mennyi információt találok róla. Bizony nem sokat.
Vajon hányan tudják róla odahaza, hogy 1926-ban az akkor 18 éves Astrid, aki a Vimmerby Tidning-nál (Vimmerby Újság) dolgozott, gyermeket várt a lap főszerkesztőjétől. Micsoda skandallum! Egy vallásos kisváros, tele pletykára éhes vénasszonyokkal. A főszerkesztő persze feleségül akarta venni Astridot, de ő nem akart hozzámenni.
Maga így mesél erről 1977-ben:
”Olyan érzés volt e pletyka tárgyának lenni, mintha egy kígyófészekben feküdtem volna, és én úgy határoztam, hogy elhagyom ezt fészket, amilyen gyorsan csak lehet. Nem úgy volt – ahogy talán néhányan gondolták –, hogy régi jó szokás szerint kitagadtak otthonról. Egyáltalán nem, én magam léptem meg. Vadlovakkal sem lehetett volna visszatartani.
A szüleimet ez természetesen megrendítette, de nem kaptam sok szemrehányást. Csak azt gondolták, hogy ha már egyszer gyereket vártam, akkkor legalább más lehetett volna a gyerek apja.
– És az igazat megvallva, én is ezt gondoltam – mondja Astrid Lindgren. ”Hogy tehetted?”, kérdezte Hanna (Astrid anyukája) bánatosan és színlelést nélkülöző csodálkozással. De tudtak-e valaha is ifjú, tapasztalatlan, könnyen rászedhető kis butuskák válaszolni ilyesféle kérdésekre?”
(Idézetet Margareta Ströstedt: Astrid Lindgren. En levnadsteckning című biográfiájából.)

Astrid tehát Stockholmba költözött, ahol gépírókisasszonynak tanult. A hét úgy ahogy eltelt, de a vasárnapok borzasztóak voltak, egyedül a nagyvárosban, ahol senkit nem ismert. A könyvek mentsvárat jelentettek, s Astrid az irodalomba és Fantáziába menekült.
Egyszercsak egy újságban olyan női ügyvédről olvasott, aki lányanyákon segít. Astrid fölvette vele a kapcsolatot, így került Koppenhágába, ahol egy családnál lakhatott, amíg a fia, Lars meg nem született. Astridnak dolgoznia kellett, igy Lassét (ejtsd: Lassze) nevelőszülőknél hagyta, maga pedig visszautazott Stockholmba, ahol befejezte az iskolát, majd egy irodában titkárnőként helyezkedett el. Havi 150 koronát keresett, és egész idő alatt spórolt, hogy vonatjegyet vehessen, és elutazhasson Koppenhágába, hogy láthassa a kisfiát.

Szerencsére nemsokára Astrid hazavihette Lassét Stockholmba, s amíg dolgozott a szállásadónője vigyázott rá. Aztán egy nap Astrid hazautazott a szüleihez, s akkor már nem érdekelte, mit szólnak a faluban. Kisfiát a szüleire bizta, akik szeretettel nevelték, amig ő a nagyvárosban dolgozott. Aztán egy másik hivatalban kapott állást, ahol megismerkedett Sture Lindgrennel (ejtsd: Sztüre Lindgrén), akivel 1931-ben házasságot kötött. Attól kezdve Lindgren asszony főállású háziasszony és családanya lett. Három évvel később kislánya született, akit Karinnak kereszteltek. 1941-ben beköltöztek a Vasaparkban lévő lakásba, ahol Astrid egészen haláláig lakott.

Hogyan lett Astridból világhírű írónő?
Hát, éppúgy kezdte ö is, ahogy a legtöbb gyerekíró manapság.
Egyszer Astrid lánya, aki akkor 7 éves volt, tüdőgyulladást kapott, és magas lázzal ágyban feküdt. ”Mesélj Harisnyás Pippiröl” – kérte a kislány anyukáját. Igy született a világ egyik legismertebb gyerekkönyvfigurája. ”Mivel ez egy különleges név volt, egy különleges lányról szólt a történet” – mondta Astrid Lindgren, amikor később arról mesélt, hogyan született Pippi. Több éven keresztül mesélte aztán a különféle történeteket Pippiről, s hogy le is jegyezte őket, az talán a véletlen műve.
1944 márciusában Astrid elcsúszott a járdán és kificamította a bokáját. Hogy az idő gyorsabban teljen, gyorsírással kezdte lejegyezni a Pippiről szóló elbeszéléseket. Amikor Karin 10 éves lett, Astrid a legépelt kéziratot adta neki ajándékba, egy másolatot pedig elküldött a Bonniers Kiadónak. Ám Astrid maga sem igazán hitt benne, hogy a könyv megjelenhet, hiszen az nem hasonlított egyetlen addigi gyerekkönyvre sem. A kiadó elutasította Pippi kiadását, s ez lett a Bonniers (ma Bonnier Carlssen) történetének legnagyobb tévedése.

Astrid kedvét azonban nem tudták elvenni az írástól. Amikor a viszonylag újonnan alapított Rabén & Sjögren Kiadó lányregény írására hirdetett pályázatot, a később magyarul is megjelent Britta kiönti szívétcímű munkával Astrid második díjat nyert, s így 38 éves korában írónővé vált.Úgy 10 éves lehettem, amikor a nagynéném n így szólt hozzám: ”Olvastam egy nagyon jó könyvet. Megvan a könyvtárban, olvasd el te is.” A könyv levélformában íródott egy 15 éves lányról, Brittáról, aki egy szürke vidéki kisvárosban lakik, és egy stockholmi lánnyal levelezik. Britta leveleiből kiderül, hogyan éltek a svéd gimnazisták abban az időben, és megismerkedhetünk a svédek adventi és karácsonyi szokásai. Többek között megtudjuk, hogy Britta szülei egy vonaton ismerkedtek meg Angliában, meg hogy az anyukája napközben könyveket fordít, s emiatt nincs ideje a házimunkával foglalkozni.
A Britta kiönti szívét 1944-ben jelent meg, de ma már senki sem olvassa, mert a svédek túl idejét múltnak tartják. Göteborgban például csak a főkönyvtár raktárában található.
Szerencsére Pippinek sem kellett sokáig az íróasztalfiókban heverni, mert a Rabén & Sjögren Kiadó következő évi pályázatán első díjat nyert. Igaz, kissé átdolgozva. 1945 novemberében került a könyvesboltokba, és hatalmas siker lett. Két hét alatt húszezer példányban fogyott el!
Astrid utoljára 1946-ban vett részt pályázaton, amikor ugyanazon kiadó ifjúsági detektívregény írására ösztönözte az írókat. Astrid újra első díjat nyert Kalle Blomkvist, a mesterdetektív (magyarul nem ezen a címen jelent meg!) című regényével. Ekkor kamatoztathatta azon tudását, amire akkor tett szert, amikor egy kriminológus professzor titkárnője volt.
Astrid 1946-ban a Rabén & Sjögren Kiadó gyermekkönyvekért felelős szerkesztője lett.  S attól kezdve maga is egymás után írta a jobbnál jobb könyveket. Sok könyvét megfilmesítették, s a gyerekek generációról generációra a könyvein meg a filmjein nőnek föl. Pippiről több dalt is írtak, s mi ist ezt énekeltük az óvodában.
Mi lett Pippivel? Szóval, minden csoda 3 napig tart, és a kezdeti nagy siker után úgy egy évvel a konzervatív nevelési elveket vallók támadásba indultak Astrid ellen. Azt állították, hogy Pippi rossz példával szolgál, és lázadásra buzdítja a gyerekeket. Erre Astrid azt válaszolta, hogy a gyerekei évekig hallgatták a meséket, mindennek ellenére szófogadók. Ez a vita még egyszer fellángolt 1995-ben. De Pippi mind a kétszer győzedelmeskedett.
Mitől lettek Lindgren könyvei olyan népszerűek, hogy 87 nyelvre fordították le őket? 
A kollégáim szerint azért, mert Astrid mindig a gyerekek pártján állt, nagyon jó emlékezőtehetsége volt, és nem felejtette el, amit mi olyan sokan elfelejtünk felnőve: milyen érzés is gyereknek lenni.
De lássuk csak, hogyan fogadták a könyveket más országokban!
Svédül a http://www.astridlindgren.se/ honlapon olvashatók részletek Margareta Strömstedt Astridról írott könyvéből:
Pippi Németországban
Harisnyás Pippit 5 német kiadó utasította vissza, amikor Astrid Lindgrenhez beállított egy fiatalember Hamburgból. Astrid maga úgy írja le, hogy ”az a barnaszemü, halványan mosolygó Friedrich Oetinger a kopott kabátjában”, aki éppen akkor indított egy kiadót Hamburgban, és szeretett volna szerződést kötni, hogy kiadhassa azt a könyvet, ami olyan rendkívüli. Astrid rögtön megkedvelte a fiatalembert, aki azután megkapta Astrid minden könyvének a kiadási jogát, és ma ez a kiadó az egyik legnagyobb Németországban, hála a svéd gyerekkönyveknek.
Pippi Franciaországban
A francia kiadó, amelyik Pippit kiadta, a túlságosan provokáló és anarchista dolgokat kihúzta a szövegből. Nem akartak például egy olyan borítót, ahol Pippi puszta kézzel felemel egy lovat. Talán abba belementek volna, hogy egy olyan képet mutassanak, ahol Pippi egy kis pónit tart a feje fölé.
”A francia gyerekek megtapasztalták a háborút, így sokkal realistábbak, mint a svédek” – véli a kiadó. – ”A francia gyerekek soha nem hinnék el, hogy van olyan lány, aki föl tud emelni egy nagy lovat.”
”Nahát” – válaszolta Astrid Lindgren. – ”Akkor mutassanak nekem egy valódi képet egy olyan lányról, aki puszta kézzel felemel egy pónit.”
Az egyik kollégám azt mesélte, hogy Astrid nagyon megharagudott a francia kiadóra, amikor az beleíratta a szövegbe, hogy Pippi bocsánatot kér, amiért rosszra tanítja Tommyt és Annikát. Ezt végül aztán a franciák kihagyták. 1995-ben jelent meg egy kritika, ami Pippi francia fordítását elemzi, s csak ezután vált lehetővé, hogy a francia gyerekek olyan fordítást vegyenek a kezükbe, ami az eredeti könyvet tolmácsolja.
Fotó: Katrin Engelking
Vajon hogy volt ez Magyarországon? Megjelent-e kritikai elemzés az 1968-as kiadásról. Nemrég került a kezembe ez a könyv, mert megvan az egyik göteborgi barátnőmnek, még gyerekkorából. Gondoltam, összehasonlítom az eredetivel. Legnagyobb megdöbbenésemre, nem igazán ismertem rá. Az volt az érzésem, hogy a könyvet mondatokra szedték, azután berakták egy zsákba, majd egyenként kihuzigálták, és egymás mellé rakták. Egyes mondatok pedig a zsák mellé hullottak, így már bele sem kerültek a szövegbe. S hogy a hiányt pótolják, néhány mondatot hozzáírtak. Arról már nem is beszélve, hogy az olyan szavakat, mint angyal, karácsonyfa, jászol, kisjézuska stb.kihúzták.
Azt hiszem, hogy az új magyar fordítás jobban ragaszkodik az eredeti szöveghez, de azt már meg sem mertem nézni.
Karlsson a Szovjetunióban
Karlsson (magyarul Háztetey Károly) első kiadása 115 ezer példányban jelent meg az akkori Szovjetunióban, és hihetetlen népszerűségre tett szert. Még 60 különbözö kiadás követte. Astrid Lindgren könyveit 10 millió példányban adták el orosz nyelven. A minap beszéltem egy orosz származású könyvtáros kolléganővel, aki azt mesélte, hogy erről a könyvről is készült elemzés, amiből kiderült, hogy Karlssonból egy szófogadó, jófiút csináltak.
Hát, most igazán feltenném azt a kérdést, hogy: Vajon ment-e a világ azóta elébb? 
Reklámok