tukorcicakÍme egy könyv, amelynek a fülszövege is a gyerekekhez szól: a szerző ugyanabban a stílusban, formában nemcsak a történet egyik epizódját villantja fel (ikertortasütés), hanem utal a könyv markáns gasztronómiai vonalára:
„Nincs étvágyad? Lapozz bele-/ Vigyázz, nehogy megéhezz!”
Tetszenek nekem azok a gyerekkönyvek, amelyekben az író kiszól az olvasónak.
„És most lapozz! Valaki jön.” Lapoztunk.
„Püspökkenyér bácsi – látod?/
Kiolvastad? Gratulálok!” (piros betűkkel szedve a második sor).
Öt név szerepel a könyvben – Püspökkenyér bácsi, Cila, Laci, Anna, Lili –, mind az öt arról tanúskodik, hogy a nyelv nemcsak hordozza, hanem szolgálja a történetet, no meg arról, hogy Szabó T. Anna „tudja is, de inkább érzi a nyelvet” (Makkai Kinga: Szabó T. Anna gyermekversei közelebb engednek a titokhoz).
Bátran idézhetem továbbra is Makkai Kinga méltatását Szabó T. Anna Tatok tatok c. gyermekverskötetéről: „könnyed elegancia”, „magas fokú nyelvi megformáltság”, „a nyelvben rejtőző végtelen játéklehetőségek felkínálása”, hiszen ezek a Tükörcicák című verses mesét is jellemzik. Az említett verseskötetből a Sütődal, a Gyógynövény-dal és a Sámándal című versek köszönnek vissza. Mivel a történet színtere a konyha, a költőnő még inkább tobzódik a gasztronómia témakörébe tartozó szavakban.
„Ez itt a szegfűszeg, sok pici szeg
Ez meg a szegfűbors, meleg kerek,
Mazsola, fekete vanília,
Fahéj-kéreg édes pora.” (Sütődal)
„Mi kellhet még? Vanília,
Fahéj, dió, szegfűszeg,
Mandula és pisztácia,
Mazsola, mák, málna, meggy.” (Tükörcicák.)
Kifejezetten élveztem a két könyvből összevágni a sorokat:
„Hol is az a kiskanál?” (Tükörcicák). „Ha kóstoló kell, itt a kanál” (Sütődal)
A szöveg és az illusztráció szervesen kapcsolódik egymáshoz, olyannyira, hogy a liszt, só, vaj szavakat (mivel konkrétan a liszt, a só és a vaj képére voltak írva) kihagyván olvasáskor, egyből érzékeltem a ritmuszavart. Ennek az összefonódásnak az egyik következménye az, hogy sokkal jobban érvényesül a kiszólás az olvasóhoz. Arról is gondoskodik a szerző, hogy a gyerekek nehogy annyira belemerüljenek az olvasásba, hogy még az evésről is megfeledkezzenek, ezért egy dupla oldalt az uzsonnaszünetnek szentel:
„Ideje, hogy pihenj kicsit.
Egyél te is, olvasó.
Itt a finom vajas kenyér.
Ha sótlan, sózz, ott a só.”
A kép és szöveg egységének másik következménye a kifejezőerő megsokszorozódása: a nyáltermelő mirigyek nemcsak a szöveg világában, hanem a valóságban is működni kezdenek: „Szánkban összefut a nyál.” Az illusztrátor, Maul Ági maximálisan kiaknázta a szövegbe való beépítés lehetőségét: például a cicák maguk írják ki fonalból a nevüket, a tojás belebújik az O betűbe, a két tizenegy éves lányt az egyesek rejtik. A „Száll az illat, ugye érzed?” verssort tartalmazó szövegrész a sütőből szálló illatfelhőben olvasható, Püspökkenyér bácsi négy pár kézzel végzi a receptben írottakat, hogy szinkronban legyen kép és szöveg. Az uzsonnaszünet sorai a tányér peremére vannak írva, betűtésztából kirakott szövegekre emlékeztetve. De zseniális a dobozt ábrázoló röntgenrajz is, továbbá a torta különféle anyagok textúráját jól érzékeltető kollázsképe.
Nagyra értékelem a tréfás társasénekként előadott és vásári képmutogatók által is terjesztett faragószék nótájára hajazó részt:
”Ez a kamra, ez a hűtő, ez a mikró, ez a sütő”.
A faragószék nótáját itt lehet elolvasni, kezdő sorai: „Ez a kapa, ez a kasza, ez meg itt a faragószék”. A Móra Kiadó 1984-ben Ez a kapa, ez a kasza címmel, Meszlényi Attila rajzaival leporelló formájában jelentette meg. Függetlenül attól, hogy szándékosan vagy ösztönösen fogalmazott így Szabó T. Anna, szerintem sokunk számára felidézi a faragószék szakaszainak első sorait, és így tovább élteti azt.
A történetet viszont kissé erőltetettnek érzem, talán lehetett volna Püspökkenyér bácsi a legtöbbet szerepeltetett figura. Ha a cicáknak kevesebb feladat jut, valószínűleg jobban csattant volna a befejezés, amit egyébként remek poénnak tartok. A gyerekeket viszont ez nem zavarja.
Ha egy felnőtt lapoz bele a könyvbe, rögtön feltűnik, hogy kezdő olvasók számára ideális gyakorlókönyv, hiszen viszonylag nagyméretű betűkkel szedték, több részletében is a szövegtömbből kiemelve is olvashatjuk a szavakat, kifejezetten ezt sugallja a nevek és a tortafelirat kirakását tematizáló rész. Ugyanakkor a gazdag, kifejező, humoros illusztrációk lehetőséget nyújtanak az olvasás közbeni felszusszanásra, alkalmat adnak a mese képek általi rekonstrukciójára, ahogyan azt a mesehallgatás korszakában tették a gyerekek. Nehogy azt olvassa ki ebből valaki, hogy akkor kell egy gyerek kezébe adni ezt a könyvet, amikor már tud olvasgatni! A közel hat éves lányom és az alig másfél éves múlt fiam egyaránt kedveli, és ez így van a Főszerkesztő családjában is!
Szabó T. Anna: Tükörcicák
Illusztrálta: Maul Ági
Tessloff Babilon Kiadó, 2013