Egy sima: Kinga, egy fordított: Éva

 
siko
Sikó-Barabási Eszter a Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. Kolozsváron végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem pedagógia-angol szakán (2004), majd a Filozófia Karon államvizsgázott (2005). Tanítónőként dolgozott, négy évig Kolozsváron, két évig Sepsiszentgyörgyön. Írói munkásságára hatással volt a hivatása: a gyerekek számára mesejátékokat írt. Négy éve nem tanít: három gyermekét neveli. Közel ötven mesét vetett papírra az utóbbi években, novembertől pedig a sajtóban is dolgozik: az Erdélyi Naplóban kéthetente jelenik meg az Anyaölben című rovata.

Különös gyöngédség és érzékenység lengi körül az elsőkötetes Sikó-Barabási Eszter meséit. Hangja néhol Hervay Gizellára emlékeztet, a mesék líraisága; az, ahogyan a hétköznapi tárgyakat életre kelti, Andersen meseírói stílusával rokonítja meséit; és van bennük egyfajta egyedi báj, kedvesség, sajátos hang és szemléletmód, ami az írónő egyéni stílusára vall.

A mesék történéseit a szerző gyerekkori élményei, valamint gyermekei világa ihlették: mintha a saját gyermekei késztetnék arra, hogy újra átélje egykori gyermeki mivoltát. Ezt a feltételezésünket igazolta maga a szerző is a könyv marosvásárhelyi bemutatóján tett vallomásával: „Ezt a kötetet tulajdonképpen negyedik gyermekemnek tekintem, hiszen azokból az érzésekből, gondolatokból, ötletekből, eseményekből és tapasztalatokból született, melyeket gyermekeim világra jövetelével és növekedésével párhuzamosan élhettem meg.”

A  cím azt suggalja, hogy Sikó Barabási Eszter kitűnő érzékenységgel bánik a nyelvben rejlő humorral, és bátran aknázza ki azt. A Szöszmöszök között című mesében például szösszeesküvés készül: Szösz Ödön király bejelentésére felzúdul a (sz)össznép. A „bögyömben van” állandó szókapcsolatot a porszívó egyszerre használja átvitt és konkrét értelemben: azaz tényleg a bögyében lesznek a szöszök, ha felszívja őket. Miután ez megtörténik, szösz szöszön (kő kövön) nem marad. A takarításban a porcica segít Samunak, a lépcsőmegmászásban számolásból születnek farkasok, akik közül egyet Samu megtarthat. Többször találkozunk rímbe szedett párbeszéddel, a Lépcsőmászó című mesében például anya így utasítja Samut, hogy tüntesse el az állatokat: „Ha összeszámláltad, akkor most számláld vissza! Nézd, az a kövér nyúl most épp a kávémat issza.”

A Kabátvigasz, gombszomor című kötetben 15 mesét olvashatunk, mindegyik kacéran kétrétegű, azaz a gyermeki világban, a hétköznapokban rejtőző apró csodák és örömök közös felfedezésére hív gyermeket, felnőttet egyaránt.  Hétköznapokból, a minket körülvevő hétköznapi tárgyak történéseiből, a családi élet egyszerű örömeiből táplálkoznak ezek a mesék, de átívelnek a valóságon túli világba, oda, ahol a csodák történnek. Gyermeki világkép és gyermeki világlátás érvényesül a narrátor történetmondásában, mintegy követve az óvodáskorú gyermek gondolkodására oly jellemző animisztikus, mágikus világszemléletet. Ez rokonítja a kötetet az Erdélyben oly népszerű Hervay-féle Kobak-mesékkel.

A mesék tematikailag és tartalmilag is valóságközeliek, földközeliek, ott történnek, ahol a gyermekek otthon érzik magukat. Ez a gyermekvilág azonban olyannyira valósághű, annyira hiteles, hogy a gyerekolvasó a szerző hangjából nem a mindentudó felnőttet hallja ki, hanem a gyermek által megélt valóságot.

Adott egy kék kabát, egy apró vasgomb, egy nagy fekete fagomb, de a kabátnak nincs köze a gombokhoz. A kabát öröme abból fakad, hogy végre annak a kislánynak a tulajdonába került, akihez mindig is tartzoni szeretett volna. A kis vasgomb attól szomorú, hogy egyszer a lámpaburára került, és nem veszik észre. Rémusznak, a fagombnak, Samu okozta a szomorúságot, mert félt tőle és nem is játszott vele. De anya cérnára fűzve búgócsigát készített Rémuszból, és így Samu is megkedvelte. A könyv címe azt is sugallja, hogy az anderseni vonalat követik ezek a mesék: a tárgyak éreznek, egymással és gazdáikkal élő kapcsolatban állnak.

A kötet első meséjében Rémusszal, az elsőre ijesztő bogárra hasonlító fekete gombbal, Sztaniollal, az apró vasgombbal és Fehérkével, az inggombbal ismerkedik meg az olvasó, akik mind a gombosdoboz fenekéről kerülnek elő, és Samu kedves játéktársaivá válnak. A család többi tagja is részese a történetnek, így például anya, aki szinte szabólőrinces felismeréssel hajol le gyermekeihez játszani ebbe a Samu teremtette csodálatos gyermekvilágba, vagy apa, aki néha rácsodálkozik ezekre a kis csodákra, és ott látjuk a történetben a kis tipegő Sárát, Samu kistestvérét is, aki csodálkozva szemléli anyukája és testvére szívmelengető játékát. A szerző világot teremt. Gyermeki képzelettel. Gyermeki világképpel. Milyen is ez a gyermeki világ? Sikó-Barabási Eszter meséiből kiolvashatjuk: ebben a világban gombok énekelnek búgócsigahangon (Rémusz, a fagomb), a tócsa arra jó, hogy a kis szilva tükörnek használja, a szél pedig váratlan vendégként érkezik (Lila mese), a virág úgy hálálja meg a gondoskodást, hogy gazdája szeme színéhez illeszkedik (Sárivirág), a fa arrébb lép pár arasznyit, hogy az ágain rekedt cica átléphessen a párkányra (Taszajtós mese).

A Lila mese és a Lekvár a szilvák családját meglehetősen negatív tulajdonságokkal ruházza fel. Az én párosításomban a Sárivirág című mese maradt pár nélkül, talán azért, mert a virág Sári szeme színét veszi fel, így ők egymással állnak párban. A Taszajtós mese és a Sára meg a hintaló című részekben a gyerekek emberfeletti ereje a közös: Samu az ormótlan, piros dudoroktól hemzsegő, a dudorokon éktelenkedő szájaival visító Veszekedést taszította ki a családjából; Sárának pedig a fizikai ereje nő meg annyira, hogy ki tudja dobni az ablakon a régi hintaszéket, amelyre előzőleg lovat rajzolt, hogy az valódi lóvá változzon.

Olyan világ ez, amelyben a Veszekedés csúnya szörnyetegét képesek vagyunk elűzni otthonunkból (Taszajtós mese); amelyben a porkandúrok hada és a zsebpiszkok nemzetsége kel ádáz csatára Szösztakovics, Szösz Ödön és Pihánder vezetésével (Szöszmöszök között); amelyben egy gyermekrajz segít egy kopott hintaszéknek, hogy régi vágyát valóra válthassa (Sára meg a hintaló);  amelyben nem furcsa az sem, ha a gőzölgő lekvárból váratlan vendég érkezik Edgár, a Lek vár királya személyében (Lekvár).

Hogy ki Jónás, a kíváncsi, azt nem árulom el, de azt igen, hogy a szerzőnek ezt olyan mértékben sikerült titokban tartania a mese végéig, hogy rögtön még egyszer el kellett olvasnom a mesét a lányomnak, hogy a cselekményt a főszereplő ismeretében újra tudja értelmezni. A kedvencem pedig a Sapkamacska: amitől nem sikerült Sárinak erőszakkal megszabadulnia, attól megszabadul úgy, hogy olyan módon teljesíti annak akaratát, hogy végül maga a Sapkamacska menekül. Ennek a mesének a vége frappáns kiszólás az olvasóhoz, és ebben az esetben ez a kiszólás adja a mese zamatát:  a sapkamacskát „Csak akkor tedd fel, ha van már valahol egy sapkakutyád.”

Érdekes világ ez, melyben Jónás, a kíváncsi folyton kikukucskál a barlangjából (Jónás, a kíváncsi…), a lépcsőmászáskor megszámlált farkasok meg nyulak megelevenednek (Lépcsőmászó), sapkamacskák telepednek a gyermekek fejére az emberi szokások tanulmányozása végett (A sapkamacska). Olyan világ ez, melyet valóságos királyfik és királylányok népesítenek be (Álruhások), beszélő és cselekvő tárgyak tesznek otthonossá (Bújócska, Az ábrándos bárányfelhő, A hólegény, A kék kabát). Samu és Sári, a két kisgyerek, akik által a szerző megeleveníti ezt a világot, egyszerű, hétköznapi gyerekek, akikkel könnyen azonosul a mindenkori gyerekolvasó is.

A Bújócskában Samu egy másik világba kerül át, az Álruhásokban testvérével ebben a való világban próbálnak szerencsét, fejükön koronával, királyfiként és királylányként. Egymás tükörképei Az ábrándos bárányfelhő és A hólegény című mesék: a bárányfelhőből valódi bárány lesz, míg a hóemberből felhő. Talán ez a két mese emlékeztet leginkább az Andersen-mesék hangulatára: az átváltozás, átlényegülés egyszerre jelenti a vágyak beteljesülése okozta boldogságot, és az elmúlás, a régi elvesztése miatti szomorúságot. A felhők átváltozása nem új téma: Varga Katalin Szellő és a bárányfelhők című meséje jutott eszmebe, illetve József Attila Altatójának utolsó szakaszához készült különböző illusztrációk, amelyek egyszerre bárányok és felhők.

A könyv tavaly, őszutón jelent meg a kolozsvári Koinónia Kiadó gondozásában. Hisszük, hogy a pályakezdő tehetséges szerző egyéni hangvételű meséivel tovább gazdagítja kortárs gyermekirodalmunk jelenét.

Sikó- Barabási Eszter: Kabátvigasz, gombszomor

Illusztrálta: Visky Ruth Boglár

Koinónia Kiadó

Kolozsvár, 2013

Advertisements