A borítótervező sajnos nem ért annyira a fegyverekhez, mint a szerző.
Tavaly a szokásos évi előadáson hallottam a könyvről először, aztán a prae.hu-nak szóló tudósítás írásakor újra eszembe jutott. Az alapsztori önmagában is csábító, vajon mit hoz ki valaki az (urban) fantasy keretein belül Chicagóból és a törpökből?
A fülszöveg után borítékoltam a halálos unalmat, törpök, mágia, ereklyék, elfek, Tolkien. Mindehhez jön egy elfiskola is, tehát kapunk a hepipotyer világból is. Mégis megvettem valamiért. Igazam lett, volt Tolkien meg Potter, csak a halálos unalom maradt el.
Chris Rylander Greg szemén keresztül láttatja velünk a világot, csak annyit tudunk és értünk belőle, amennyit ő. Eleinte még A végtelen történet klasszikus és jól ismert sountrackje is felcsendült a fülemben, és lelki szemeim előtt nem Greget, hanem BBB-t láttam, ahogy a szemetesben landol. Na, meg a minden idők legkutyaszerűbb filmes sárkányát.
Adva van tehát egy esetlen, kövérkés fiú, akinek az anyukája meghalt, az apja neveli, aki kisvállalkozó, inkább magyar, mint chicagói módra. A srác azonban tehetséges, így aztán bekerül ösztöndíjjal egy szuperelit suliba, ahova természetesen nem tud beilleszkedni. Mivel az apja megtanította sakkozni, így sikerül Edwin személyében egy roppant előkelő barátra szert tennie, aki folyton kihúzza a csávából a sakkban sem túl ügyes barátját. Eddig a hasonlóság Michael Ende jól ismert sztorijával, ami azonban úgy van megírva, hogy bármennyiszer újra lehet olvasni.
Ahhoz, hogy egy kaland elkezdődhessék, a szülőket szokás eltenni láb alól, így aztán Greg apját, akinek kifejezetten jó és bensőséges a kapcsolata a fiával, az egyik útja után trolltámadás éri. Pontosan azon a reggelen, amikor Greg beleiszik az apja teájába titokban, amit pedig expilcit megtiltottak neki. Csakhogy ő egy hangot hall, ami erre utasítja.
Ezen a ponton éreztem, hogy ez izgalmas lesz mégis. Egy apa, aki gyógynövényboltot üzemeltet, folyton utazik, aztán elrabolja valami troll. Egy fiú, aki egészséges gyanakvással, és száraz, pesszimista humorral mesél. Törp nem törp, a narráció és a könyv nyelvezete lebilincselt.
Természetesen, ahogy a jó öreg Hagrid, itt is előkerül valaki, aki beavatja Greget abba, hogy valójában törp. Mi több Chicago a törpök fővárosa, ellentétben New Yorkkal és Los Angelesszel, ami az elfeké. Chris Rylander a fantasy és az emberi történelemmel is tisztában van: úgy állítja párhuzamba —könnyed utalások formájában — a kettőt, hogy az állam leesett. Ugyanez sikerül neki a társadalomkritika gyakorlásánál is. Ha valaki azt hinné, hogy a törpök privilegizáltak a könyvben, és kivételek a kritika alól, téved. Kitűnő eszköz erre Greg, aki mint outsider külső nézőpontból figyeli az eseményeket, amikor pedig a sűrűjébe kerül, folyamatosan reflektál. Önmagára is.
Természetesen a Quest, új barátok, árulás stb. sem hiányozhatnak a műből: fantasy elemek szempontjából tisztessséges munka. Kifejezett érdeme nem csupán az élő karakterek teremtése, – és ha ezzel hibázik a szerző, akkor szégyentelenül abba hagyom bármilyen könyv olvasását most már, – hanem a lányalakjai. Eltanulta Rowlingtól és zseniálisan alkalmazza. Sőt! Ari és Glam túltesznek a fiúkon.
Chris Reynolds alaposan kiaknázza a törpökről alkotott kép minden kliséjét, a törpasszonyokról alkotott sztereotípiákat arra használja, hogy igazi, hús-vér női alakokat ábrázolhasson, úgy, hogy a fiú/férfi alakokat sem gyengíti el melettük, ahogy ez egyébként bevett szokás egyéb könyvekben (forgatókönyvekben). Így a főtanácsos, Dunmor, a döntésképtelensége ellenére sem tűnik teszetoszának, és a tréner, Buck alakja, bár sztereotíp, nem erőtlenedik el.
Az már végképp hab volt a tortán, mi több koktélcseresznye a habon, hogy a mágia előkerülésével a modern fegyverek teljesen haszontalanokká váltak, így aztán törpjeink kardot rántanak, Greg konkrétan a legendás kétkezes csatabárdot, az Aderlasst forgathatja. Előtte azonban leckéket kell vennie, és több mint egy hónapig naponta gyötri őket az edző. És még így is el kell lopnia a fegyvert, aki egyébként már kiválasztotta őt, hiszen a hang, ami a teaivásra buzdította, Aderlass-tól származott.
Chris Rylander láthatóan rendelkezik némi ismerettel arról, hogy melyik fegyvert miként lehet használni, így amikor Edwin egy másfélkezes hosszúkarddal és Greg a kétkezes csatabárddal egymásnak esett nem kellett lapoznom. Ügyes húzás volt továbbá, hogy Aderlass következetesen önálló akarattal és tudással rendelkező fegyver: Megalapozott tehát, hogy Greg is érzékeli, jobb, ha a fegyver vezeti őt, és nem fordítva, mert különben a gyakorlott Edwin ellen nem élné túl. A barátságot addigra már bizalomvesztés miatt úgyis jégre tették.
Itt ér véget az első kötet. A második rész idén szeptemberben jön, amit kissé durcásan vettem tudomásul, de azért előrendeltem.
És akkor Chicagó ábrázolásáról, igazán még szót sem ejtettem …
Szeptemberig még 3,5 hónap. Addig esetleg magyarra is le lehetne fordítani. Csak mondom.
Könyvmutatványosok 