Kalandos tanulás – Dóra és a hátizsák

Határozottan emlékszem a jelentre, amikor első gyermekem rácsodálkozott a televízióra. A nappali padlóján ült, úgy féléves múlhatott, és egyszer csak a játékáról a képernyőre tekintett. Azonban látványosan be is szippantotta őt a mozgókép. Gondoltam, nem lesz ez így jó, és kikapcsoltam a készüléket.

Egy év múlva, ahogyan nőtt, és változtak a szabályok, már simán végignézett egy reggeli gyerekblokkot, amelynek egyik fénypontja az általunk csak “Tüptüptüptüptü Dórának” emlegetett hátizsákos kislány kalandozásai voltak. Amikor pedig azért kezdett el vigasztalhatatlanul sírni, mert vége lett a mesének, de ő még akarta volna nézni tovább, ismét csak azt gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, és lemondtam az előfizetést.

Újabb két évnek kellett eltelnie, hogy Dórát ismét „beengedjem” a nappalinkba, de ezúttal könyv formájában érkezett.

Papírszínház, azaz a kamishibai

Először 2009-ban találkoztam a papírszínházzal Sepsiszentgyörgyön, ahol egy Benedek Elek Emlékünnepségen megrendezett könyvkiállítás kapcsán a Csimota kiadó is képviseltette magát. A Bod Péter könyvtárban gyerekek gyűltek össze meghallgatni a Hamupipőke meséjét. Drámai hatásával igazi színházi élménnyé varázsolta a meseolvasást. Akkor döntöttem el, hogy megvásárolom gyerekeimnek is, talán elsőként városunkban. Ma már nemcsak az esti meseolvasáshoz használom, hanem a tanítóképzőkben, leendő pedagógus-hallgatók körében, illetve különböző rendezvényeken, gyermekfoglalkozásokon is népszerűsítem ezt a csodálatos mesélési technikát.