Lovász Andrea:
Ha csupán belőle állna a magyar gyerekirodalom, akkor ma sok jó helyen sok jó gyerekirodalommal foglalkozó újság, honlap, rádió és TV-műsor lenne.
Gyerekirodalommal foglalkozó felnőttként hálásak vagyunk az újságírói munkájából is eredeztethető, töretlen szervező zsenijének, gyerekirodalmat dudorászó, olvasó anyukákként pedig még hálásabbak a verseiért. A lelkesedésünk ugyan nem minden esetben irodalmi irányú, de A baba bab megjelenése óta kissé elnézőbbek vagyunk a kitalálós könyveiben levő néha iskolás témáival és rímfaragásaival szemben is.
És Helka miatt szintén főhajtó köszönettel tartozunk Nyulász Péternek: a bűbájostoros, táltosos magyar mítoszmese helyett/mellett végre ismerős, bebarangolható, belakható balatoni varázsvilágot teremtett. És reméljük, hogy akár a régi mítoszok, mondák, úgy a Helka szövege, szerkezete is csiszolódik, tisztul majd a sok újramondással (újrakiadással?).
Legyen így.
Pásztor Csörgei Andrea
Nyulász Péter a szavak mestere. Nevéhez köthető megannyi mondóka és vers: kitalálós és beszédfejlesztő, rímes és halandzsás, kacagtató és dudorászni való, vidám és még vidámabb.
Kicsiknek és még kisebbeknek címezve.
De ha esetleg valami komolyabbra vágynánk tőle, akkor olvashatjuk a kicsit nagyobbaknak (mondjuk felnőtteknek) szóló szövegeit az egyik legnépszerűbb gyerekkulturális portálon, könyvekről, programokról, érdekességekről.
Ha azonban arról kell beszélnem, hogy hozzám melyik műve áll legközelebb, akkor a választásom egyértelműen az első, és eddig egyetlen ifjúsági regényére, a Helkára esik:
- mert hiánypótló, mert egy balatoni legenda az alapja,
- mert hemzsegnek benne a tündérek, manók, varázslók,
- mert izgalmas és kalandos és letehetetlen,
- mert érződik rajta a szerző pedagógus vénája, de úgy, hogy egy pillanatig sem didaktikus.
- És persze azért, mert úgy kanyarítja, tekeri, szövi a mese fonalát, ahogyan azt csak a régiek tudták: ráérősen, ízes szavakkal tűzdelten.
Merthogy Nyulász Péter valóban a szavak mestere.