Yalvac Ural Muzsikaárus gyerekek című versregénye különleges színfolt az utóbbi években megjelent gyerekkönyvek között. A népszerű török író kötete 1979-ben a Nemzetközi Gyermekkönyv Vásáron első díjat nyert vers kategóriában. A könyv máig tartó időszerűségét bizonyítja, hogy megjelenése óta több újabb kiadást megélt és többek között lengyel, albán, német, macedón, angol, flamand, görög, szerb-horvát és orosz nyelvre is lefordították.

A kiadó ajánlójából megtudhatjuk, hogy a Muzsikaárus gyerekek különlegességét növeli, hogy az első cigány nyelven kiadott gyerekkönyvként tartják számon. E háttér információk méltán kelthették fel a Napkút Kiadó érdeklődését, így a könyv 2010-ben magyar nyelven is megjelent.

A Muzsikaárus gyerekek egy nem mindennapi világba enged betekinteni, olvasása közben olyan alapvető értékekről és emberi érzésekről, kötődésekről gondolkodhatunk el, mint a szeretet, szerelem és barátság. Biztosan van olyan, aki látott az országúton vándorcigány családot maga mellett szekéren elhajtani, de minden bizonnyal keveseknek adatott meg, hogy beleláthassanak e családok mindennapjaiba, örömeik, gondjaik és gondolataik közé. Yalva Ural könyve ebbe, az európai és közép-európai ember számára tulajdonképpen szinte ismeretlen kultúrába vezet.
A kötet képi nyelve is ezt a távolságot közvetíti de át is lépi, ahogyan az első oldalakon a virágokkal szegélyezett hegyi úton haladó szekérre fókuszál, mint egy távoli alakzat körvonalaira, amit a könyv további oldalain a szekér és lakóit egyre közelebbről ábrázoló képek váltanak fel.

A Yalvac-versregény különlegessége egyszerűségében és a minimalizmusra emlékeztető jegyeket hordozó ábrázolásában rejlik, ahogyan a cigány család sorsának alakulása az apró történet-mozaikokat körvonalazó rövid verseken keresztül megjelenik. A szöveget erősíti, hogy az illusztrációk szintén a formák és színek letisztult, egyszerű világát adják. Ilyen értelemben a kötet egészét meghatározó zöldessárga szín használata egy erős kontrasztot ad a megrajzolt formáknak, amivel nemcsak szín kerül e grafikák képi világába, hanem egyben ráirányítja a figyelmünket egy-egy kontúrra vagy részletre, és kiemeli azok letisztult formai világát.

A család nyáron vándorol, kosárfonásból és alkalmi zenélésből keresi a kenyerét, télen pedig a városban pihen. Egyetlen fiúkkal, Szálival, kölyökkutyájukkal (ő Kavarcs) és a lovukkal róják a mezőket, erdőket és dombokat. Száli és Kavarcs számára kétségtelenül kalandos élet ez, a természet legapróbb rezdüléseit érzékelve örök játéknak tűnik a vándorlás az újabb és újabb virágos mezők felfedezése közben. Száli és Kavarcs játszik, bújócskázik a virágok közt, s közben beleolvad a környezetbe, a kisfiú átadja magát annak a nyugalomnak, amit egy virágos mező jelenthet az ember számára. Természetesen a szülőkhöz visszatérve az anyának adják a virágokat, amit szedtek (Kavarcs is visz a szájában egy virágcsokrot), hiszen az anya és a virág a két legszentebb dolog.

Haladt a szekér
Mellette ment a gyerek
Mellette meg a kutya
Egy virágmező nyújtózott
Ásítón az erdőig
És elnyelte a
gyereket és a kutyát
A felettük összezáruló
Virágtenger”.
(Virágmezők)

A jelenet az Álom a mezőn című versben folytatódik:

Fáradtan a gyerek
Virágok közé hevert
A kék ég, mint paplan
Álmát betakarta”.

Az ember természettel való összeolvadásának és közelség megtapasztalásának szintén kiemelkedő pillanata az, amikor Száli a tábortűznél zenél:

Odaült Száli a tűzhöz
Amelyet apja rakott
Hegedülni kezdett
A környező fákon
Elhallgattak az őt figyelő
Madarak

Csak egy fülemüle dalolt
Néha mint egy szólista
Kísérve a hegedű játékát”

(Tábortűz).


A természethez és az állatokhoz való viszonyukat az alázat és a szeretet járja át. A természetközelség jegyei az állatokhoz, növényekhez és a környezetükhöz való viszonyukban és a feléjük irányuló érzékenységük mértékéből érződik. Ez ragadható meg abban a szép mozzanatban is, amikor felsegítik a lovukat a meredek kapaszkodón, nem csak elvárják tőle, hogy kiszolgálja őket és felhúzza a szekerüket a dombra. Mindannyian leszállnak a szekérről, és mindenki ereje és legjobb tudása szerint segíti a jószágot.
Az idill, mint sejthetjük, nem tarthat örökké. A versregény következő költeménye a családot évek múltán mutatja: Száli ekkorra már felcseperedett, lovuk elpusztul, szekerük elkorhad, és az apa úgy dönt, hogy a városban telepednek le, ott keresnek munkát:

Nehéz az öregségben
A vándorlás

Mint a többi apa
A cigány sem akarta

Hogy a fia élete
Olyan legyen mint az övé”
(Cigányélet).

Az apa szeretné megvédeni a családját a hányatott életmódtól, mégis e döntése miatt válnak a városban még inkább kiszolgáltatottá, hiszen a sok munkakereső között, saját világuktól egy teljesen idegen környezetbe kerülve, gyökereiktől elszakadva, az arctalan tömeg tagjaivá válva kereshetik ők is szüntelenül a helyüket és a munkát. Ebből a reményvesztett helyzetből mutat kiutat a zene: Száli hegedűjátéka megnyitja a lehetőségeket, állásra és barátra lel általa, megismerkedik Gánival, a klarinétjátékos fiúval, akivel mély barátságot kötnek és összefognak, hogy együtt zenéljenek. A zene Száli számára a virágos mezőkről ismert szabadság és a játék lehetőségét őrzi, így nem véletlen, hogy a zene segítségével barátra is lel:

Az erdei fülemülére
Emlékeztette őt a klarinét játéka
Egy vékony vidám fiú

Játszott rajta pajkosan mosolyogva
(Megismerkedés)

Amikor a két barát úgy érezheti, révbe ért, hiszen már van munkájuk is van, szeretik a zenéjüket az emberek s hívják őket játszani, akkor következik be a tragédia, Száli balesetet szenved. Ugyan sikerül őt kimenteni a tűzből, de elveszíti bal kezének két ujját. Megrendítő pillanatok ezek, amikor egy kamasz fiúnak azzal kell szembesülni, hogy az egyetlen dologról, amihez ért és amiben tehetséges, végleg le kell mondania.

Ugyan ki érthetné meg
Egy virágait korán elhullajtó
Gránátalmafa
Bánatát?

Ugyan ki érthetné meg
Egy duzzadó kalászú
Búza elszáradásának
Szomját?

Ugyan ki érthetné meg
Annyira mint Gáni
Milyen fájdalom egy prímásgyereknek
Elveszíteni az ujjait?

Ugyan ki érthetné meg?”
(Ugyan ki érthetné meg?)

A barátok elszakadnak egymástól, Száli „hazamegy”. Az otthagyott barát gyászát érezhetjük át. Ez barátságuk próbatétele, azonban a szeretet, a hit abban, hogy az ő sorsuk is jóra fordulhat, és a muzsika átsegíti őket a nehézségeken, Száli visszatér, megtanul két ujjal játszani a hegedűn.

 A szerző e drámai próbatételeken keresztül mutat rá a barátság és a szeretet mibenlétére, mély líraisággal és alázattal tanít ezen alapvető emberi értékek megbecsülésére. Zárásképpen olvassuk a kötet utolsó, Nektek muzsikál Száli című vers sorait:

A történetnek ezen a pontján
Álljatok meg gyerekek
És hallgassátok a kintről jövő
Hegedűmuzsikát

Ha a szív akarja
Minden fájdalmat kibír
Az ész ha akarja
Minden nehézséget legyőz

A történetnek ezen a pontján

Álljatok meg gyerekek
És hallgassátok a kintről jövő
Hegedűmuzsikát

Yalvac Ural
A muzsikaárus gyerekek
Illusztráció: Haslet Soyüz
Napkút Kiadó, 2010.
ISBN: 9789632631219

Advertisements