A mai Meseterasz, ha úgy vesszük az ős-meseterasz. Zalka Csenge Virággal egy volt tanítványom ismertetett meg, aki annak idején együtt játszott vele a győri Arrabona Diákszínpadon. Ez az interjú még az első Holnemvolt Fesztivál előtt készült, most kicsit aktualizálva mutatjuk meg nektek, néhány kérdéssel kiegészítve. Köszönet a Papiruszportálnak érte. 

„A storytelling sokkal többet jelent egyszerű mesemondásnál. Ez egy színes, különeleges nemzetközi műfaj, mely nemcsak a tündérmeséket és népmeséket foglalja magába; egy storyteller elmesél és színpadra visz bármit, mindent, ami történet és elmondható. Ezért aztán nincs is két egyforma közöttük: mindenki más kultúrából érkezik, mindenki mást hoz magával; mindenkit más és más történetek, szereplők érdekelnek. Egy nemzetközi storytelling fesztivál szépsége abban rejlik, hogy rengeteg különféle személyiséggel, kultúrával és stílussal találkozhat az ember, miközben kényelmesen hátradől és meséket hallgat…”

Zalka Csenge Virágot faggatom a részletekről. A Tarkabarka Hölgy nemzetközi mesemondó. Külföldi fellépésein magyar meséket mond három nyelven; cserébe hazahozza más országok, más kultúrák történeteit. Kellner- és Fulbright-ösztöndíjas; több nemzetközi mesemondó szervezetben ő képviseli Magyarországot. Könyveket ír, énekel, táncol, utazik. Éli a vándormesemondók kalandos életét.

26 évesen, hat esztendeje vagy mesemondó. Merre jártál a világban? Hány helyen mondtál meséket?

Kétszer voltam Amerikában, egyszer a Kellner-ösztöndíjjal egy évet, utána pedig a washingtoni magyar követség meghívására, mesélni. Talán ezt a terepet ismerem a legjobban a külföldiek közül; sok fesztiválon és konferencián vettem részt, és több tucat mesemondóval ismerkedtem meg. Ezenkívül többször meséltem Bécsben, voltam Rómában az első Raccontamiunastorián, Spanyolországban a Mesemaratonon kétszer is megfordultam, és felléptem Svájcban is az európai mesemondó konferencián.

Az előadáshoz szükség van színészi tehetségre? Segített téged, hogy évekig a győri Arrabona színpad tagja voltál?

Mindenképpen hasznos volt, hogy szoktam a színpadot, és tanultam sok alapvető technikát, rögtönzést, ilyesmiket (meg az is, hogy egy olyan szerető csapattal nőttem fel, amely még mindig mellettem áll). A mesemondás és a színészet között az a meghatározó különbség, hogy a mesemondó saját magát adhatja a színpadon is, nem kell valaki másnak lennie. Én ezt szeretem benne a legjobban.

Jelenleg is mesemondást tanulsz az USA-ban, bár a blogodon részletesen olvashatnak erről az érdeklődök összefoglalnád nekünk néhány mondatban hogy kerültél ki, és miről is szól a képzés?

Az USA-ba most épp Fulbright ösztöndíjjal kerültem ki; direkt azzal a céllal pályáztam, hogy mesemondást tanulhassak. Erre egyetlen egyetemen van jelenleg lehetőség, az East Tennessee State University nevű helyen, ami az egyetlen hely a világon, ahol mesemondásból szerezhet az ember diplomát. A program mesterképzés, eredetileg két évre tervezték, de én felvettem minden órát egyszerre és letekertem a képzést egy év alatt, mert a Fulbright csak ennyit finanszíroz. A tanulmányok különböző mesemondással kapcsolatos órákból állnak (Storytelling történelme, mesemondás és pszichológia, mesemondás és nyelvészet, beszédtechnika, kutatási módszerek) és persze rengeteg gyakorlatból: a két félév és a nyári szezon alatt nagyjából száz órát töltöttem fellépésekkel, iskolákban, könyvtárakban, és több országos fesztivál színpadán. A nyári szezonra a tanszék nemzetközileg elismert mesemondókat hív meg, hogy tartsanak mesterkurzusokat és nyári órákat a saját szakterületükről. Idén David Novak a mesemondó programok tervezéséről beszélt nekünk (hogyan kell a meséket összefűzni), Elizabeth Ellis tanította a Haladó mesemondást annak minden fortélyával együtt, és Dolores Hydock más művészetekből kölcsönzött trükköket hozott nekünk, amiket használhatunk a munkánk során. A héten kezdődik Charlotte Blake-Alston kurzusa, aki a hagyományos (főleg afrikai) mesékről tart majd előadásokat. Mindent egybevetve nagyon jól felépített, kifejezetten hivatásos mesemondóknak szóló szak, és nagyon jól felkészült tanszék. És persze remek osztálytársak!

Nemzetközi mesemondóként óriási tapasztalatod van, hogy fogadják a külföldiek a magyar népmeséket?

Eddig nem volt még rossz tapasztalatom külföldi közönségekkel; a magyar meséket mindig lelkesen és hatalmas érdeklődéssel fogadják, számukra mind egzotikus és ismeretlen. Eddig csak kétszer hallottam külföldi (amerikai) mesemondót, aki magyar mesét mesélt, de az előadásaim után sokszor el szokták kérni tőlem az egyes meséket, és mindig szívesen adom, szerintem jó dolog, hogy a mi meséink is utaznak a világ körül. Sok dolgot nem is kell magyarázni, a mese nemzetközi nyelv, de azért vannak olyan történetek, amikhez hozzá kell fűznöm némi történelmi hátteret, mert a legtöbb külföldi közönség nincs tisztában a magyar történelemmel. Nem azt mondom, hogy ez baj, csupán azt, hogy a mesemondó felelőssége túlmutat a puszta mesélésen: mi tanítjuk is a hallgatóinkat, szélesítjük a látókörüket, és felkeltjük az érdeklődésüket a saját kultúránk iránt. A héten például a hunokról és Attiláról tartottam mesélést, ami az amerikaiak számára teljesen új volt, de nagyon élvezték.

Kiknek nehezebb mesélni, gyerekeknek vagy felnőtteknek? Mennyiben más a kettő?

Én mindkettőt nagyon szeretem, más és más okokból; talán gyerekeknek nehezebb, ők kíméletlenül az értésemre adják, ha nem tetszik nekik valami. Ami nem fogja meg őket azonnal, azt nem ülik végig! Nekik folyamatosan fenn kell tartani a figyelmüket, és válaszolni a kérdéseikre.

Hány mesét tudsz kívülről?

Nagyon sokat. Sohasem számoltam, de biztos van pár száz belőlük. Léteznek persze olyanok is, amiket ismerek, de még sohasem meséltem őket.

Mióta van mesemondó fesztivál, mely országokban volt eddig?

Mesemondó fesztiválokat már elég régóta szerveznek szerte a világban; majdnem minden országnak van legalább egy, Magyarország hozzájuk képest el is van késve egy kicsit. A legnagyobbak egyike a National Storytelling Festival (Országos Mesemondó Fesztivál), amely Amerika leghíresebb ilyen rendezvénye; negyven éve minden októberben megrendezik a Tennessee állambeli Jonesborough városkában, több ezer főt számláló közönségnek. Ezenkívül több nagy rendezvény létezik még, például a guadalajarai Mesemaraton, mely tavaly lett húszéves. A fiatalabbak között szerepel a nagyon hangulatos római Raccontamiunastoria fesztivál, amit három éve rendeztek meg először.

A fesztivál meséi főleg fiataloknak és felnőtteknek szólnak. Nekik is kell a mese?

Jobban, mint bárki gondolná. Gyermekeknek rengeteg mesékkel foglalkozó program létezik, de felnőtteknek szinte egy sem, pedig nagyon sok történet nekik, róluk szól. A gimnazisták például rettenetesen hálás közönség, ha jó sztorikat válogat nekik az ember. Azt szerettük volna, ha a felnőtt korosztály is ráérez a storytelling ízére, és rádöbbennek, hogy egyes mesék pont nekik szólnak…

[Csenge blogján rendszeresen nyomon lehet követni a fellépéseit, gondolatait, a mese és mesemondás körül forgó napjait. Én azonban nem tudom megállni, a végén csak kibukik belőlem a kérdés:]

A családod, a büszkeségen túl, mit szól ehhez, nem féltettek (féltenek), mikor nekiindultál (nekiindulsz) a világnak?

Biztos vagyok benne, hogy féltenek, de mindenben támogatnak. Rengeteg segítséget kaptam, kapok tőlük. Édesanyám angoltanár egy gimnáziumban; az ő osztályaiban rendszeresen szoktam gyakorolni, nagyon élvezik. A család persze megdöbbent, amikor kijelentettem, hogy mesemondó akarok lenni; de amikor látták, hogy vannak fellépéseim, és boldogulok, elfogadták, hogy mégiscsak van ilyen foglalkozás…

És végül a szokásos kérdésem: melyik a kedvenc meséd, ha van, és melyik mesébe mennél vendégségbe?

A kedvenc mesém gyakran változik; időről időre beleszeretek egy-egy mesébe, és akkor hetekig azon dolgozom. De azért vannak mesék, amik már régóta velem vannak (pont a hétvégén tartottam egy egész órás vizsgaelőadást, amiben a legrégebbi kedvenceimet gyűjtöttem össze). Az egyik mese ami régóta nagy kedvencem a Halál és a vörös hajú lány címet viseli, Helen Eustice írónő tollából. Ha egy történetbe vendégségbe mehetnék, egészen biztosan a Fianna legendáit választanám (az Istenek és Harcosok című könyvből); az ír legendák és mitológia gyerekkorom óta nagy kedvenceim.
A blog mellett érdekes kérdéseket és válaszokat találtok még:

http://goldspirit.hu/a-tarkabarka-holgy

A Meseterasz  mesemondó interjúi: Bere Róza és Borsos József, Bumberák Maja, Gárembucka, Ser Gergely, Tóth Kriszta, Zalka Csenge,